Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Hiába csengettem, semmi. Előre mentem, mondtam le szeretnék szállni. Mutassam ajegyem, mondta elképesztő rosszindulattal. Volt buszjegyem, meg is mutattam. Akkor kiengedett. Hát, tényleg féltem. Mi lesz, ha elvisz a kombinátig, s valahol bántalmazni fog... „De unde atîta încredere?” - szóltam vissza neki a lépcsőről. (Honnan ez a nagy bizalom?) Volt egy másik esetem is egy buszsofőrrel. Mint mindig hatalmas tömeg várakozott a megállókban. A főtérről akartam hazamenni a Tudor-negyedbe. Elöl ültem fel, valahogy behúzódtam a vezető kabinja mögé. Behemót nagy ember volt a sofőr, durva kinézetű, vad típus. Arra kellett gondolnom, hogy fényképről ismert. Dühösen kihajolt a kabinból, és miközben úgy tett, hogy a tömeget, az embereket szidja, nagyokat húzott a vállamra, hátamra. Mukkanni sem mertem. A busz közepéről jött valami hang, induljon már, mit csinál. (Tóth Mari, volt osztálytársam a középiskolából, szemtanúja volt az esetnek/) Soha nem meséltem el senkinek, én szégyelltem magam. Azokban az években volt egy sajátos, szocializmus által kitermelt hierarchia: párttitkárok, szekusok, funkcionáriusok, állami vállalatok kiskirályai, buszsofőrök, üzleti eladók. Nem ők álltak a lakosság szolgálatában, mi, mindennapi halandók voltunk kiszolgáltatva nekik. _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 1979. május 18. Szabó Gyuri válaszlevele (postai kézbesítés) Előre gyártott volta nyilvánvaló volt. ,,[...] Tisztellek, Károly, és melléd szegődtem. Sokat hallottam rólad annak előtte, sok jót és becsületes dolgot. Nem csoda, hogy elveim azonossága miatt valóban kerestem a barátságodat... Ki mással kerestem volna a kapcsolatot, ha nem veled, a kortárssal, a sorstárssal, az elvtárssal? [...] Nekem sem volt könnyű. Lehet, hogy még nehezebb, mint tenéked. Családom van - gyerekeim! [...] Vissza kell térni a kölcsönös bizalomhoz, vissza mindenáron, mert csak egy járható út van. [...] Ha vállalnom kell azokért a dolgokért a felelősséget, amiket a múltban elkövettem, akkor vállalom! Bár ma már hiszek, egyre jobban hiszek a román nép megértő, intellektuális humanizmusában és őszinte demokratizmusában. Az Eminescuk, az Enescuk, a Bálcescuk népének szellemi méltóságában. - Nem tagadom, Károly, amit elkövettem. Nem is tagadhatom, őrültség lenne! 97
