Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
néztem, az embereket az utcán. Ki bánja, mi lesz a sorsunk? Akadt egykét cinikus megjegyzés is: „Erre számítani lehetett, gondolhatta volna, mikor bele fogott. ” Mint akit letaglóztak, kábultan és tehetetlenül jöt- tem-mentem, vajon velem, velünk is ezt fogják tenni? Nagy volt a baj. Úgy láttam, a kezdeti szolidaritás alábbhagyott. Az emberek jó része félt, tehát elzárkózott még a kommunikációtól is. Ilyen gyávák volnánk mind? - háborogtam. Jóllehet, némileg érthető volt ez az emberi hozzáállás, nem kevésbé esett rosszul. Talán ez idő tájt történt meg az is, hogy olyan ismerősök vagy barátnak vélt emberek - neveket minek említenék - fordultak ellenkező irányba, ha az utcán összefutottunk, akiknek a részéről ezt nem vártam volna. Bántó volt, mit tagadjam. Spongyát rá. A félelem nagy úr. Mint a szultán. A februárban végzett újabb orvosi analízisek megerősíteni látszottak a feltételezést, a besugárzást, egyben a Szabó Gyuri által közvetített fenyegetést: nehezen bizonyítható eszközökkel fogják eltenni láb alól. A vérvizsgálatokat Hadnagy Csaba hematológus végezte. Bárhonnan nézzük is, az alkalmazott módszerek, más szembeszegülési kísérletek esetében is, a terrorhangulat, a Ceauşescu-fâle személyi kultusz, a diktatórikus eljárások összessége, érvényesítése egy velejéig romlott rendszer képét rajzolják ki. Ha elfogadjuk, hogy a Szabó Gyuri által közvetített üzenet csupán a megfélemlítést szolgálta, akkor is az egyetemes emberi szabadságjogok, erkölcsi normák lábbal tiprásáról van szó. Ha meg arra gondolunk, hogy Ceauşescu és klikkje nem riadt vissza ehhez hasonló módszerek alkalmazásától más esetekben sem... (A Károly egészségi állapotára vonatkozó utalásokat csak nagyon elszórtan tartalmaz a dossziém. Feltételezhetően az ő megfigyelési aktáiban található erre vonatkozó anyag, ez viszont hozzáférhetetlen számára mind a mai napig!) Találtam viszont a papírjaim között egy rövid helyzetjelentést a tanügyi állapotokról, ebből az időszakból: „A vad önigazolás a dák, sőt trák eredetet, kontinuitást illetően valamit takar. Ami igaz, az nem szorul ilyen ádáz, hangos bizonyításra. Miért kell szóvirágokkal jóllakatni a népet, és nem beszélni a bajokról, a gazdasági problémákról? Miért kell szó nélkül elviselni, szemlesütve, megalázva, lenyelni, hogy a fekete fehér, holott tudjuk, hogy nem »hajózunk felfelé a _________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 93
