Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

Emlék-repeszek, 7.

Ismét egy emlékezetvillanás szekus vakuval

Az 1978-as esztendő bővelkedik titkosszolgálati megfigyelési dokumentumokban.

Ide másolok egy fájdalmas anyagot. Egyetlen szekus jelentés, megfigyelési módszer, személyemet ért megkülönböztetés, atrocitás sem esett olyan rosszul, mint az a tény, hogy idős édesanyám is az érdeklődésük középpontjában állt. (Az alábbi dokumentum nem az egyetlen, melyben édesanyánk célszemélyként szerepel. Volt számos besúgója Vásárhelyen és Csíkszeredában is!)

Ez a repesz mélyen a szívbe talált. Anyám emlékezete így él bennem:

Anyám (1909-1980) szép asszony volt. Szép, fiatalos és kemény. Az élet megkeményítette. Szeretetét nem tudta külső megnyilvánulásokkal kimutatni. Hat gyermek mellett nem volt rá ideje. Majd egy évszázaddal ezelőtt nem volt szokás agyonajnározni a gyereket. A gyermek részese és szenvedő alanya volt a mindennapi nehézségeknek. De anya volt, és belül szeretett. Egyetlen emlékezetes szeretet-megnyilvánulási emlékem van már felnőtt koromból. A két gyermek egymás utáni szülése után 50 kiló alá fogytam. Csíkszeredából hozott nekem jó ,, kokojza ” bort egy korsóval, mondván:,, minden nap igyál egy kis pohárral, elmúlik a vérszegénységed”. Minden további nélkül, ez sem igaz, így, ilyen formában. Nem ez volt az egyetlen szeretet-megnyilvánulása. Csak hát önző gyermekként természetesnek tartottuk, hogy van, ápol, vigyáz, aggódik. Mi volt, ha nem aggodalom, az anyai szív féltő szeretete, mikor éjnek idején, engem ölében tartva, futott az éjszakában orvost találni fulladozó gyermekének? Unokái iránt érzett szeretetét könnyebb volt kimutatnia. Akkor érte halálos szélütés, amikor lányaimnak készült ajándékot venni születés- illetve névnapjukra, 1980februárjában.

81