Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek pontos felsorolásban: X. Y. született ekkor és ekkor, itt és itt, munkahely, rokonsági viszony, telefonszám, lakcím. Perverz logikájuk függvényében, még idős, 70 éves édesanyánkról is napra kész jelentéseket vezettek haláláig, 1980- ig) A több hónapos munkanélküliség után, több tényező eredményeként, nem vállalják a likvidálás ódiumát. Egyelőre nem. Kivárnak. Vannak más praktikák is. Egy kis porhintésért Ceauşescunak nem kellett a szomszédba mennie. Végül is másképpen döntöttek, a további szoros megfigyelési technikát fenntartva, felajánlották neki a konzervgyári igazgatói posztot. Ceauşescu biztos volt benne, hogy a kezében tartja, hangoztatta is. Talán a sors furcsa fintora, hogy elszámította magát, 1989-ben minden valószínűség szerint erre készült. De rosszul kalkulált, közbe jött a forradalom. (Ennek örült Illyés Gyula is, amint azt megkönnyebbülve naplójegyzeteiben megemlíti: (1978) ,,November 10. Délben váratlanul Józsáék... folyik jól a beszélgetés Ikáék betársulásával. Egész délután háromig. [...] Csaknem közvetlenül utána Csoóri - váratlanul szintén, de ő pihentetőn, jó hírekkel ezúttal. Király Károlynak fölkínálták a marosvásárhelyi konzervgyár igazgatóságát. ”) Ellenálló tevékenységét tulajdonképpen lemondásával kezdte, 1972. április 1-jén. Ceauşescu már rég az enyészeté lett. Király Károly 2015. szeptember 26-án töltötte be 85. életévét. Csak az ellenállásban eltöltött több évtized is nagy idő. Szerintem a sors kiszámíthatatlanságához tartozik, valamit még a- kar tőle. Talán azt, hogy még életében megtörténjen bizonyos erkölcsi „jóvátétel”. Azt, hogy a történelem bebizonyítsa: igaza volt. Neki volt igaza, mikor vállalta azt a történelmi szerepet, amit rajta kívül senki más nem lett volna képes véghezvinni. Ezt valamikor úgy tanították, hogy sorsfordító események interszekciójában akkor történnek érdemleges tettek, amikor a történelmi szükségszerűség találkozik a megfelelő személyiséggel, aki egyedül képes adott helyzetben az egyetlen lehetséges, adekvát módon reagálni. {Nem szemrehányásként mondom, de mondom! Sem a romániai, sem a magyarországi politikai hatalom nem tartotta díjakra, megemlékezésre, elismerésre méltónak. Kivételt képez a Bethlen Gábor-díj, melyet elsőként kapott meg még 1987-ben! El ne felejtsem a Béri Balogh Adám-díjat 2000-ben. A díj Rákóczinak, mint a nemzeti identitás elkötelezettjének, XIV. Lajos által adományozott kardja másolatából és egy díszoklevélből állt. Megtisztelő mindkettő. 78
