Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
Előszó
Előszó Előszó Sok kis emlék csokrot kell megkötnöm, kibontanom, majd valami egésznek ható nagyobbá összerakni. Illő benne lennie a méltatásnak, majd a személyességnek, emlékeknek, a megelőző és mai korrajznak. Lelkileg ugyan mélyen átérezve - de szerencsénkre csak apró villanásaiban megélve -, utólag könnyen emlékezünk, mit is jelentett nekünk itt, a kisebb hazában, az erdélyi sorskérdésekre tekinteni Ceauşescu diktatúrájában. Legtöbben, leginkább rácsodálkoztunk a kádárizmus langyos állóvizéből átpillantva, netán csóváltuk a fejünket, időnként odalátogatva. Különösen fájdalmas ez viszont, ha egyenként nézünk az ottani emberi sorsokra, tragédiákra, családok, baráti, munkahelyi, vagy bármilyen fajta közösségek megmérgezésére, szétszakítására. Arra, hogy milyen keveset tudunk máig arról, mi is zajlott valójában tőlünk karnyújtásnyira, mi is történt a „ magyart jól megtanult”, „ magyar származású ” testvéreinkkel. Mit akartak, tettek durván - néha szinte tudtukon kívül - tíz- és százezrekkel, egyszerű hétköznapi emberekkel és kiemelkedő, alkotó személyiségekkel. Akiknek a pártállam - rezsim és titkosszolgálata, a szekuritáté szerint egy eredendő, nagy bűnük biztosan volt! Mégpedig az, hogy magyarként, saját szülőföldjükön őseiktől örökölt értékeiket, benne nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat, épített örökségüket, természeti szépségeiket akarták őrizni, átörökíteni, a ,,befogadó” nemzetállam/ország és többi lakosainak kára nélkül. Király Ibolya könyve valóban olyan, mint a közeli barátoknak - és a sajnos százezresre duzzadt hasonló sorsú, rokon lelkeknek - írt vallomás: érzékeny, hosszú levél, benne hiteles dokumentumokkal. Hiszem, hogy nagyon sokan vagyunk a közvetlenül, személyében érintett körön túl is, akiknek ez mégis értő, érző befogadóként szól! Az emlékezet-halmazban, saját történetekbe is ágyazva, megjelennek - az élő legendáira ma még majdnem érzéketlen, szinte méltatlanul legyintő jelenkornak is fricskául - egy nagyszerű másik ember sorsának legfontosabb stációi, benne az ő segítése. Király Ibolya emlékezik az egész életében tar- tásos bátyjának, Károlynak életútjáról. Azéról, aki a negyvenes-ötvenes években még szó szerinti felszabadulást és demokráciát is hitt. Aki az erdélyi ma5
