Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek Emlék-repeszek, 4. Rágalmazások Nem szívesen minősítem a fenyegető, blamáló hangú levelek szerzőinek cselekedetét. Amint azt tapasztalni fogjuk a későbbiekben, az államvédelem legmagasabb tisztségviselője, Tudor Postelnicu, a bukaresti Államvédelmi Szervek Parancsnoka hagyta jóvá a mintapéldányokat, amelyek alapján el kellett ítélniük Király „nemzetellenes, irredenta tettét Volt, aki érthető emberi gyengeségből, félelemből, mások előnyszerzéstől motiválva, és olyanok is voltak, akik az anyjukat is eladták volna, csak bajuk ne essék, és vígan, dalolva, ,,túlbuzogva” teljesítettek hős sztahanovistaként! De ne feledkezzünk meg azokról sem, főleg róluk ne, akiket az apparátus semmilyen kényszerítő eszköze, fizikai kínzás, lelki terror, sem tudott rávenni a kollaborálásra! A bátorság és gerincesség emlékezésre méltó példája Péter Károly konzervgyári technikus, akiről a későbbiekben még szót ejtek. Vagy beszélhetünk Károly barátjáról, Lokodi Ernőről Vármezőről, akit börtönbüntetéssel sújtottak, egyéb meghurcoltatás és kínzások mellett, hamis indokokkal. Egyetlen példára utalnék a megalkuvó levélírók közül: Czire Dénes esetére, amelyet Károly említ a könyvében (Ny. k. 1/222-224). Czire Dénes és társai, művelt magyar értelmiségiként, tudtak/tudnak fogalmazni. Nem úgy, mint a fenti levélírók! Idéznék egy Károly által írott levelet, amely válasz Kreczinger István azon állítására, hogy „ ... a közied és Czire Dénes között keletkezett feszültség hosszú ideje bénítólag befolyásolja szervezetünk működését, amelynek tiszteletbeli elnöke vagy (Károly leveléből fontosnak tartok idézni egy-két gondolatot annak illusztrálására, hogyan működött Magyarországon és Erdélyben is a személyét, kiállását, tetteit a fordulat utáni időkben semmibe vevő demagógia, lejárató kampány. Az Erdélyből Magyarországra áttelepülő nagyszámú szekus barát nemzetáruló vétkei megbocsátható véteknek számítottak/számítanak. Nem ellenőrizték a befurakodó, romániai ügynököket, akik nagyban profitáltak a magyar államvédelmisek, nevezzük így, „jóhiszeműségéből”. De ilyen szinten ezt másként is lehetne minősíteni, mint jóhiszeműség!) 50
