Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek 1978. március 1. Karánsebesre való távozása után pár hétre (a dokumentumok szerint február 24-én) hazalátogatott feleségével, Helgával. Ingrid a nagymamánál maradt. Útban Moldva felé, ahova szakmai megbeszélésre hívták, megállt Vásárhelyen. {Másnap meglátogat. - „ Azért jöttetek, hogy elvigyétek a bútorokat — kérdem. Még nem - mondja. Csak kisebb dolgokat a kocsival” - rögzítette egy dokumentum.) Ezután folytatom öcsémmel - aki Csíkszeredából hív, és érdeklődik, mit tudok Károlyról - az alábbi áthallásos beszélgetést: 1978. 03. 01. / 19h óra / lejegyezte: It.col. B. S. (alezredes) Célszemély (jómagam): „Nem is tudom, mit mondjak. Nincs mit mondanom... itt nem lehet. Nagy a felhajtás most is. Az idő elromlott, nem lehet javulásra számítani, ezt jelenti a meteorológiai állomás. Öcsi: Tényleg így van? Célszemély: Igen. Öcsi: Tudod, milyen az időjárás, ha egy kicsit felmelegszik, mindjárt betör a hideg, megváltozik az idő. Célszemély: Jó, jó. Lesz még hidegebb is. Öcsi: Lesz, de a végén csak eljön a tavasz, ne izgulj! Célszemély: Nem velünk van a gond, hanem a többiekkel, akiket elkapott az influenza. Öcsi: Értem. Naplóm szerint: Suttogva, legtöbbször jelbeszéddel, mimikával kísérve, sejtetve inkább, mint hangosan kimondva, hoztam a Kádár család és más érdeklődő, megbízható ismerős tudomására egyes részleteket. {Mert mi mindig suttogtunk, és mindig reszketett a gyomrunk!) A Kádár család óriási segítségünkre volt együttérzésükkel, szolidaritásukkal. Baráti hozzáállásuk, érdeklődésük, az övéké és még sok más magyar emberré, meghiúsította a szekuritáté szándékát, nem sikerült elszigetelniük sem őt, sem minket. Inkább valamiféle nimbuszt vont a fejünk köré. 38
