Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Emlék-repeszek (ígérgetésekkel, hamis állításokkal abban az időben is, akárcsak most, napjainkban, amikor a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának végleges megszüntetése a cél, hasznot húztak/húznak a magyar értelmiségiek jóhiszeműségéből. És az erdélyi magyar, főleg RMDSZ- es politikusok érdekpolitizálásából!) Csak egy pár gondolatot emelnék ki a felvetett problémák közül: Károly hiányolja Takács Lajos leveléből, hogy figyelmen kívül hagyja a németek és zsidók létszámának megcsappanását. Ok a következetes jogfosztás, a türelmetlen, asszimilációs, román nemzetiségi politika. A magyar diákok továbbtanulási esélyeinek csökkenése a két egyetem egyesítése óta, ennek tényekkel, adatokkal való alátámasztása. Az anyanyelv ismeretének szükségessége a jövő generációjának identitástudata megerősítése céljából. Talán nem érdektelen idéznem egy-két gondolatot a Nyílt kártyákkal első kötetéből: „Nem szerveztem fegyveres ellenállást a hatalom ellen. Az én küzdelmem politikai, jogi és erkölcsi volt. Sokan vallották nézeteimet azok közül is, akik körülöttem ügyeskedtek, és információs szerepük volt. A legjobb fegyver volt nyílt kártyákkal játszani, érvekkel politizálni(Kiemelés K. I.) Károly mindig azzal működött együtt, aki adódott: „ez a csapat, ezzel kell játszani”. Mikor aggodalmamat fejeztem ki a megnövekedett számú régi és új barát, ismerős felbukkanása miatt, akik körülötte, de körülöttem is sürgölődtek: vajon hányán figyelnek, jelentik minden szavunkat, megmozdulásunkat, hidegvérrel válaszolt: „Na és? Azért csinálom, hogy a tudomásukra hozzam. Nincs titkolni valóm. így vagy úgy, tudni fognak mindenről, amit teszek. ” Lehetetlen és egyben őrületbe kergető lett volna végig ezzel törődni. Hát hagytam én is. Voltak sejtéseim, de bizonyíték hiányában ment minden, mintha semmi vész se volna. Úgy tettem, mintha nem sejtenék semmit. Ezekben a lázas, mozgalmas, de mindenképpen félelemmel, egyben bizonytalansággal telített napokban senki sem tudhatta, hogyan tovább. A külföldi rádióadók tudósításai, a közvélemény, valamiféle biztonságot nyújtottak ideig-óráig. Bizonytalanság jellemezte Ceauşescu és köre reakcióját; bizonytalanok voltunk mi is, sejteni sem lehetett, mire szánják el magukat. Egy biztos, nem tudhatták, mi következik, ezért bizonyos kapkodás is jellemezte reakcióikat. Ceauşescunak számított, mit mond a Nyugat imázsát illetően és egyben anyagi megfontolásból is. 22
