Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

semmit. Király Károly, igen. Igen, félve és másokat féltve, megtette. Mert az igazi bátorság az, ha félsz is, megteszed, amit a lelkiismereted diktál. Nem a saját, hanem a nemzeted érdekében. Senkit a mostani „okosok” közül nem érdekel, min mentünk keresztül, nemcsak ő, hanem a család minden tagja. Az is igaz, hogy mi ezzel nem kérkedtünk, kegyeket nem kerestünk se akkor, se a változásokat követő időkben. Ők viszont igényt tartanak arra, hogy elmarasztaljanak és földbe döngöljenek. Tisztelet a nem kevés kivételnek, az értő, megértő, objektív hozzáállásoknak. Köszönet is érte egyben. Az igazság másik oldala az, hogy ami mindenért kárpótolta őt, minket: az egyszerű, hétköznapi vagy akár a tanult értelmiségi réteg együttérzése, mellénk állása, biztatása, óvó és megóvó szeretete. Félve, suttogva, körül­nézve, a figyelő embereket lesve érdeklődtek, mi van Károllyal, velünk, hogy bírjuk, meddig, a puliszka nem robban, de egyszer csak vége lesz, vajon meg­érjük-e, muszáj ellenállni, az emberi méltóságról, magyarságunk méltóságá­ról van szó. Egyenesebb lett a tartás, bátrabb a tekintet. Van egy ember, aki mindnyájunk nevében szólt! Ez az idegölő állapot 1972-től, a magas funkci­óiról való lemondásától, de főleg 1978-tól, tiltakozó leveleinek nyilvánosság­ra kerülésétől, 1989-ig, a forradalomig tartott. (No meg utána...) Most sajnálom csak igazán, hogy később alábbhagyott a lelkesedés, és hosszú hónapok teltek el, anélkül, hogy bármit is lejegyeztem volna. Talán évek is maradtak fehér foltként azokból a zűrzavaros időkből. Nemcsak a félsz gátolta az események feljegyzését, hanem a fásultság is. Mi akkor annyira az események sűrűjében voltunk, hogy igyekeztünk, önvédelemből, nem terhelni az idegrendszerünket. (A naplóm olvasata után jó fél évvel hozzájutottam a „KATI” fedőnév alatt nyilvántartott műveleti dossziémhoz. Ennek alapján külön részben dol­gozom majd fel az 1978-79-es évek veszélyekkel, konspirációval, félelmek­kel színesített, zsúfolt anyagát a ,,Fül-szövegek és szem-leírások célkereszt­jében” című repeszben. A lélegzetvételünket is dokumentálták besúgóink, lehallgatási szakemberek, szemfüles ügynökök. Nagy Alexandru „fül” példá­ul helyesen írta, szép kalligrafikus betűkkel, a magyar neveket. Eleinte több magas rangú magyar tisztet alkalmaztak, mint Gábos, Mokkái, Buzogány, A- goston, alezredesi vagy akár ezredesi beosztásban. Am a magyarok helyét fokozatosan megbízhatóbb románok foglalták el: Băţagă Tiberiu, Florea Ghe- orghe, Frunză Victor, Mărieş Gheorghe, Merdari loan magas rangú tisztek, Ristea Gheorghe tábornok, aki a Belügyminisztérium részéről Maros megye főinspektora volt, így hatáskörébe tartozott a Securitate is.) Emlék-repeszek_________________________________________________ 20

Next

/
Thumbnails
Contents