Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
sza. Elhatároztam, hogy feljegyzést írok észrevételeimről egyenesen a köztársaság elnökének, Nicolae Ceauşescu elvtársnak. Az anyagot befejeztem, és átadtam átírás végett Luheţ elvtársnak. Kérem, fussa át. Igyekeztem minden lényegeset érinteni, amiről a titkár elvtársnak tudnia kell. Ehhez az ismertető anyaghoz még a következőket szeretném hozzátenni: az én helyzetem a Fórumon meglehetősen bonyolult volt, de — amint az természetes - ezúttal is mindent megtettem, hogy valamennyi akadályt legyőzve becsülettel és méltósággal szolgáljam hazám ügyét. A Nicolae Ceauşescu elvtársnak előkészített ismertető anyagból kitűnik, hogy sok teendőnk van még elsősorban itthon, nálunk, a folyóiratok szerkesztőségeiben és általában az írószövetségen belül a negatív jelenségek kiküszöbölése végett. Szükséges lenne mindenekelőtt néhány lényeges kérdést tisztázni. Pl.: Ki hogyan és milyen utakon tud kéziratokat külföldre juttatni? Vagy egy másik alapvető probléma: azok, akik ellenzéki magatartást tanúsítanak, és hosszabb ideje szemben állnak a párt politikájával, államunkkal és főleg pártunk nemzeti forradalmi politikájával, nem tölthetnek be politikai jelentőségű funkciókat szerkesztőségek és kiadók vezetőségében. Mivel ez a dolog több szerkesztőséget is érint, és nem is föltétlenül csak a romániai magyar publicisztika területét, hanem kiterjed különböző román nyelvű szerkesztőségekre és néhány bukaresti kiadóra is, kedvező megoldást - amint az magától értetődik - csak a legmagasabb szintről lehet kieszközölni, mégpedig oly módon, hogy minden szerkesztőség és kiadó vesse fel a problémát a legrövidebb időn belül. Úgy gondolom, ennek az ügynek az elrendezése nagyon fontos lenne, mivel nap mint nap számtalan nehézséget okoz a szerkesztőségi aknamunka. Ugyanígy nagyon lényegesnek gondolom, hogy az illetékes fórumok részesítsék megkülönböztetett figyelemben azokat a romániai magyar értelmiségieket (írókat, művészeket stb.), akik jobbára formális házasság révén települnek át Magyarországra. Ezúttal is alkalmam volt megfigyelni Budapesten, hogy milyen negatív tevékenységet fejtenek ki ezek az elemek hazánk ellen. Ha csak a marosvásárhelyi Nemzeti Színházat vesszük példának, ott is láthatjuk, hogy az utóbbi években egy elég nagy csoport települt át Budapestre, nagy részük olyan indokokkal, amelyekről hatóságaink is tudták, hogy hamisak és hazugok. Az áttelepültek között van olyan is, aki évente tíz- szer-tizenötször jön Romániába, és hamis információkat gyűjt össze itt Marosvásárhelyen, amelyeket azután Budapesten terjeszt, hogy aláássa hazánk tekintélyét (például Ferenczy Csongor és Borbáth Ottilia). _______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 159
