Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
a terror is csak ideig-óráigfojtja vissza az emberekben a szót” (Ny. k. 1/58-59). Hangok és vészhangok Erdélyből (1981. március 21., Erdélyi Kálmán álnév alatt) „Magyar városokban (Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, újabban Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda) bombázással sem se lehetne nagyobb pusztítást, rombolást végezni, mint amit a hivatalos állampolitika tesz. Egész utcákat, főtereket, természetesen régi magyarlakta negyedeket bontanak le, egészséges, nagy magánlakásokat, hogy helyettük „betonkaszárnyákat”, tömbházakat húzzanak fel, ahová ezrével lehet betelepíteni más vidékről a románokat. El kell tüntetni minél hamarabb a városok magyar arculatát, mint ahogy a levéltárakból, múzeumokból, régi iskolákból eltüntetik a régi magyar okiratokat, emlékeket, ereklyéket, Elvakult fanatikus vandalizmus! A sötét középkor könyvégetéseihez hasonlít erősen nacionalista beütésekkel, de ugyanolyan barbár eszközökkel. [...] Még soha ilyen élesen nem tevődött fel a kérdés: „Lenni vagy nem lenni? "Meg tudjuk-e őrizni anyanyelvűnket, szokásainkat, vallásunkat, etnikai hovatartozásunkat, vagy mint a barmok tűrjük, hogy hontalanokká tegyenek? [...] Vagy megvédjük, megőrizzük nemzeti létünket, és túléljük a Ceauşescu-diktatârât, vagy elfogadjuk, hogy a szocialista Románia teljesen és sokoldalúan asszimiláljon. [...] A csángó kérdés a párt és kormány különös figyelmének örvend. Nem riadnak vissza semmilyen megalapozatlan, tudománytalan, nacionalista célzatú állítástól sem: a csángók a legősibb románok, sem nyelvileg, sem öltözékben, szokásokban, sem vallásukat tekintve, semmi közük a magyarokhoz [...] Ez a sajátos lakossága Moldvának nem más, mint „elmagyarosított románság”. [...] az erdélyi szászok is annak köszönhetik magas kultúrájukat, hogy „eltanulták az Erdélyben élő őslakó dákoktól mesterségüket, civilizációjukat, [...j Ezek után az a kijelentés sem meglepő, hogy Romániában magyar kisebbség nincs, is „csak elmagyarosított románok”, mint ahogy erdélyi magyar író sincs, „ csak magyar dialektusban író román írók” vannak. [...] A magyarság legveszélyesebb ellenségei azok a karrierista, áruló pribékek, akik a román titkosrendőrség szolgálatában állnak, és kényszerből _______________________________I, rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 131
