Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Itt az idő és alkalom, Verdeţ elvtárs, hogy szembenézzünk a valósággal, ne ringassuk magunkat illúziókban, ne kísérletezzünk azzal, hogy akár szép szavakkal, akár uszítással bárkit is megtévesszünk. [...] Soha sehol nem beszéltek annyit demokráciáról és egyenlőségről, a nemzeti kérdés igazságos megoldásáról, mint éppen nálunk az utóbbi évtizedben. ” Bárki felteheti a kérdést, a karánsebesi száműzetése (1978. február 11- 1978. július 14.), az államvédelmi szerveknek az azt követő, félelmet keltő, likvidálást sem kizáró fenyegető fellépése, valamint több hónapos munkanélkülisége után, Király Károly abban a helyzetben volt, hogy újabb számon kérő, tiltakozó beadványt írjon? Nem volt irigylésre méltó szituációban, el kell ismemi. Nem én hangsúlyozom tettének, leveleinek történelmi szerepét. A tények beszélnek. Támogatóként e beadványához nem talált aláírókat. A tomboló diktatúra „ fénykorában ” akadtak mégis, akik tiltakozásukat eljutatták vagy szándékukban állt eljuttatni a pártszervekhez. Ennek a levélnek létezik egy melléklete, melyben listát készít azokról a beadványokról, tiltakozás céljából készített emlékiratokból, amelyeket a legfelsőbb pártvezetéshez juttattak volna el közéleti és politikai személyiségek. Ezt a listát a szóban forgó személyek elmondásai alapján állította össze Király Károly, és hozta Ilié Verdeţ - és ez által a legfelsőbb vezetés - tudomására annak igazolására, hogy rajta kívül vannak még elégedetlenkedők, akik hasonló visszaélésekről, nemzetiségi jogfosztásokról rántják le a leplet. Ennek ellenére - a mai tudásunk tükrében - ezen lista átértékelése szükségeltetik. Talán a történészek majd megteszik egyszer, ha feltárásra méltónak találják a tiltakozó beadványok szerzői állításainak hitelességét. (A lista megtalálható a Ny. k. 1/271. oldalán.) Ha már belefogtam egyik beadványának részletesebb ismertetésébe, nem hagyhatom ki levelei legkeményebb megfogalmazásait, legradikálisabb követeléseinek felemlegetését. Szükségesnek tartom még néhány szemelvény közlését a magas állami- és párt-tisztségviselőknek címzett leveleiből, a hetvenes-nyolcvanas évekből: Király Károly levele Takács Lajos professzornak Kolozsvárra (1978. január 20.) „Le kell mondani a személyi kultusz praktikájáról, a demagógiáról. Meg kell valósítani a belpolitikában is azt, amit a külpolitikában is dek_________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 129
