Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

1980. március 10.

Károly megkért, mennék el dr. Csiha Kálmán református tisztele- teshez, amúgy is közel laktam a Gecse utcai parókiához. O temette el szüleinket, ő esketett, és ő keresztelte a lányaimat. Csiha Emese néninél konfirmált a kisebbik lányom. Szóval, kérdezném meg a tiszteletes urat, vállalná-e a második Verdeţ-nek címzett levélhez való csatlakozást. Másoktól is ugyanerre a kérdésre várt volna választ mihez tartás végett. Csiha Kálmán finoman visszautasította: „ óvatos ” tapasztalatról beszélt, meg a hét év börtönről. „Két vonalon kell szolgálnunk népünket” - mondta. Elmondtam Károlynak a válaszát. Legyintett. Az értelmiségiek csatlakozásának gondolata elesett. Egyedül, minden támasz nélkül kell megvívnia küzdelmét.

(Nem emlékszem már, milyen más ismert személyek, személyiségek csatlakozásáról lehetett szó. Ám ez nem sikerült. Nagyobb volt a félelem, mint a bátorság.)

Csiha Kálmán püspök úrral, nem sokkal halála előtt találkoztam Budapesten, a Lónyay utcai Református Gimnáziumban, ahol 2008-ig tanítottam, és ahová ő meghívott vendégként érkezett valamikor 2007 őszén. A lányom konfirmálásakor a Kistemplom előtt készített kis tablóképet -több száz fiatal konfirmálását bizonyítandó a diktatúra alatt is - a teremben, ahol az istentiszteletet tartották, kivetítették egy hatalmas vászonra, miután az intézmény igazgatónőjének megmutattam ezt a máig is megőrzött emléket.

A püspök úr beszélt börtön élményeiről is. Teljesen megértettem az 1980-as tartózkodását Károly beadványával szemben. Nem tudom másokra a hallgatóságból milyen hatással volt, de rám ez alkalommal mély benyomást tett letisztult embersége, mély istenhite, elfogadó magatartása. Sajnos, nem volt hozzáférésem itt, a Lónyayban. A „protokoll” ezt megakadályozta, finomabban, „nem segítette elő”: nem voltam hivatalos az istentisztelet utáni fogadásra. Én meg sosem tolakodtam. Bár ekkor legszívesebben megöleltem volna, mint vásárhelyit, és mint „ közös ’’múltunk egyik tanúját. Mintha a régi vásárhelyi idők jöttek volna vissza. Rövid idővel ezután könnyekkel a szememben néztem végig a Duna Tv-ben a gyászszertartást a Kistemplomban, a temetését a református temetőben. Mintha egy testvért veszítettem volna el!

123