Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

„ nemzetközi reakciós ” elemmel. Állítólag Balogh Edgár keményen visz- szavágott.

(„Nemzetközi reakciós”, akiről a hivatalos szervek soha nem adtak ki egyetlen elítélő nyilatkozatot sem. Politikai meggondolásból. Mindenki tudta, hogy követik, lehallgatják, megfigyelik. De úgy tettek, mintha semmi sem lenne. Nem tették ki a pártból sem.)

A kolozsvári táncházba járó fiatalokat elővették, tevékenységüket nacionalistának titulálták. Nem sokkal ez után betiltották. Az anyanyelv, a saját nemzeti kultúra művelése „nacionalista”. Nem felkutatni, közzétenni kell a magyar népi táncot, annak ősi, még el nem felejtett motívumait, hanem elfelejteni, kitörülni a kollektív emlékezetből. Ugyanis a magyar népművészet nem „dák”. Hic et nunc, semmire nincs igény, ami nem dák. A dák eredet hipotetikus elmélete, kultusza beívódik a mindennapi életünkbe.

Június 15-én volt az Igaz Szó „Móricz-emlékestjén ”. Találkozott Lő- rincz László oktatásügyi államtitkárral és a szimpátia számtalan jelével.

A hangulata az utóbbi időben romlott. Mind gyakrabban vannak rosszullétei, gyengeségérzetei.

(Voltak még szolidáris megnyilvánulások mellette: a Konmk-esfe« megnyilvánuló szimpátia, a magyarszováti egyszerű falusi asszony hálás csókja, a nagybaconi Menyhárt néni féltő könnyei, az illyefalvi tsz-elnök kiállása: kész lett volna traktorokat vezényelni Király Károly megvédésére! Ide sorolhatnánk a sepsiszentgyörgyi ismerősök és ismeretlenek tüntető körülötte sereglése 1979. április 11-ei látogatása alkalmával (én is elkísértem!), a kolozsvári Márkus mama gesztusa, melyben anyagi segítséget ajánlott fel munkanélkülisége idejére. Ez az, amit nem tudott elvenni, amivel szemben tehetetlen volt az államhatalom minden rendelkezésükre álló jelentős megfélem- lítési eszköz ellenére!)

_________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

109