Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

Bevezetés

Emlék-repeszek

És miért lettem, maradtam Király Károly legfőbb bizalmasa, „beavatottja ”, segítőtársa ezekben a hihetetlenül nehéz, veszélyes, mindazonáltal felemelő, reményt, értelmet, kilátást hordozó évtizedekben? Mert igaza volt. Egyetértettem gondolataival, véleményével. Féltem, de éreztem, tudtam, hogy szót kell emelnie. És ha ő vállalja, neki van bátorsága kiállni mindannyiunk nevében, én hogyan tagadhatnám meg, hogyan vonhatnám ki magam a „ melléállásból ”1 A testvérem volt, és igaza volt. A testvére voltam, és igazat adtam neki. Nemcsak én, mások is felnéztek rá, csodálták bátorságát, önzetlenségét. Tettének önzetlen voltát elvitatni tőle ma sem tudná senki. Hogy mit kockáztatott? Mindent. Életét, a családja egzisztenciáját; a testvérei, rokonai megélhetését, lelki nyugalmát, fizikai létét; és mindazokét, akik mellette maradtak a több évtizedes ellenállás idején. Az igazság az, hogyha valaki meg is tört az állambiztonsági szervek, azaz a Securitate embertipró módszerei által, és együttműködött, nem meggyőződésből tette, hanem kényszerűségből.

10