Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

Isten koszorúzza meg a lelkét!- ahogy Kacsó Fugegu mondaná.

Szóval Gáspár Veronika azt mondta: „Én betanítok egy Nyárád menti népi táncot. Hegedűst is hozok, aki a zenét szolgáltatja ingyenesen. A próbákat is megszervezzük. A tanárnőnek nem lesz semmi dolga. ” Ezt a hozzáállást ma is köszönöm neki, bátorsága, kitartása előtt ma is kalapot emelek. És így történt! A próbákat az egyik alagsori teremben tartottuk, melynek ablaka a Kogálniceanu utcára nyílott. Egy próba alkalmával ott haladt el az iskola szekus megbízottja, a „szépfiú” Rusu elvtárs. Felháborodva rontott Bóni János aligazgatóhoz, ő meg hozzám, miféle dolog, hogy a Bolyaiból magyar népzene hallatszik ki az utcára! Szóval megkaptam a fejmosást. Ezután ügyelnünk kellett, hogy olyan teremben legyen a próba, ahonnan nem hallatszik ki az utcára a magyar népzene. Nem a zenével volt a gond, hanem a „magyarral”. Eljött az ünnepség ideje. A sok unalmas, politikai színezetű műsor után üde színfolt volt az osztályom pergő ritmusú táncbemutatója fekete-piros székely ruhában. A díszteremben, pár székkel odébb ült a {városi/ megyei?) pártbizottság gazdasági titkára {nem jut eszembe a neve, talán Szekeres elvtárs?) aki mint pártmegbízott vett részt ezen az ünnepségen. Ámulva látom, hogy tetszik neki a tánc, elégedetten tapsol...

103