Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)
I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...
Megpályáztam, annál is inkább, hogy az ipari líceumban, ahol tanítottam román osztályokban is, megszűnő félben volt a katedrám. Úgy emlékszem, Benţa elvtárs volt a városi tanfelügyelő. A kérésemet elutasították, noha mindkét „grad” (fokozati) vizsgát letettem. A legmagasabb fokozat csak Kontor Zsuzsának meg nekem volt meg az egész megyéből, együtt vizsgáztunk Bukarestben. Fellebbeztem. A megbeszélésen részt vett a tanfelügyelőség részéről a szekus megbízott vagy párttitkár, már nem tudom. Behívták Pop elvtársat is, a megyei tanfelügyelőt. Ekkor is azt mondták, nem lehet az enyém ez a katedra! Mint ahogy azelőtt, 1977-ben is elutasították az Építészeti Középiskolába való kérésemet is (miután a Papiu Ilarian, főleg román tannyelvű líceumban megszüntették a katedrámat, és nekem kellett jobb híján megfelelő állás után néznem), mondván, hogy ott román osztályokat kellett volna tanítanom. Magyar létemre nem taníthatok román osztályokban - mondta akkor Pop elvtárs. „Most francia-magyar végzettségemmel nem taníthatok francia nyelvet magyar tannyelvű osztályokban? ” — kérdeztem elszorult torokkal a megyei tanfelügyelőt. Van egy nagyon rossz tulajdonságom, ha nagy igazságtalanság ér, lebénulok, a nagy felháborodástól nem tudom elmondani az érveimet. Ilyenkor a torkomban levő csomó fojtogat. Most is ez történt. Megtörve, megalázottan jöttem el. Még egy csapás, még egy ok az aggodalomra. Ennek ellenére váratlanul, a nyár folyamán, kézbesítették áthelyezésemet a Bolyai Líceumba. Nem tudom, mi vette rá őket a véleményük megváltoztatására. 1980-tól 1988 elejéig taníthattam ebben az intézményben. 1988. április végén vagy május elején „kirúgtak”, vagyis elbocsátottak, mert megkaptam az engedélyt kisebbik lányommal az ország elhagyására. Ekkor lettünk, én is meg a két leérettségizett lányom, konzervgyári szakképzetlen munkások. A Bolyai Líceumban eltöltött éveimről annyit, hogy amíg Madaras Piroska volt az igazgató, hallgatólagos védelmet élveztem. Volt úgy, hogy Ilié Petreanu aligazgató - akiből mellesleg csak úgy sütött a gyűlölet irányomba - fegyelmi ügyet akart csinálni egy rágalmazási ügy miatt. Állítólag, Şchiopu Margareta, a román szekción tanító franciatanámő bemondása szerint nem vettem részt egy iskolai „nemtudomholmilyentevékenységen ”, amiről nem is tudtam. Szóval Petreanu írásbeli nyilatkozatot kért tőlem, amelyet Udvarhelyi Misi kollégám és volt tanárom tanácsára nem tettem meg. És milyen jól tettem! Madaras Piroska azt mondta helyettesének: „De fapt ce vreţi? ” (Tulajdonképpen mit akar?). így az ügy abbamaradt. _________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 101