Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

tünkben ellenük harcoltunk az osztályharc mindenkori barikádjain. (Sic!) Te is utálod őket, akárcsak jómagam.

(Most következik egy beismeréssel felérő - minden bizonnyal durvasággal kicsikart - vallomás, egy az egyben konkretizálván a „ hazaárulás ” tényét kimerítő eseményeket.)

Károly, lelkem - az isten szerelméért! -, ismert tény a Ferenczy Csongorral való 1978. január 8-ai színház téri cukrászdában lezajlott beszélgetés és az általa Csoóri Sándornak küldött üzenetünk, amelyben kértük, hogy küldjenek valakit, mert egy igen fontos anyagot szeretnénk kiküldeni. (Takács Lajos professzor memorandumáról van szó, K. I.) Ferenczy aznap este ment Budapestre az üzenettel, de ő tudomásom szerint a dolgok tartalmáról semmi mást nem tudott. Ezt követően 1978. január 28-án a lakásodon közölted velem, hogy Ferenczy Csongor visszatért Magyarországról, és hogy Csoóri Sándor azt üzenni, miszerint január 21-én 20 órakor Karikás Péter Marosvásárhelyen lesz Kheter Ibolya lakásán. Engem küldtél el, Károly, hogy ellenőrizzem a címet, amelyet nem találtam meg (szerintem szándékosan!), s így hiába vártuk akkor este Karikást a közelben lakó nővéred lakásán (a húgom, Zsóka kövesdombi otthonában). Másnap reggel Karikás - jobb híján engem keresett fel a lakásomon, szemrehányást téve, amiért nem voltunk ott az előző este a megjelölt helyen. Én akkor téged azonnal értesítettelek, s így jutottunk el mindhárman, Te, Karikás és én, nővéred, Erzsébet lakására, ahol átadtad Karikásnak a Takács Lajos professzor memorandumának egy másolatát és a már említett magnószalagot. így volt, Károly, nem tagadhatjuk. Hogy miért írom ezeket le ide? Vallomásként? Nem! Leírtam újra, hogy legyen világos mindenki előtt, miszerint, ha kell, vállalom a felelősséget is érettük! [...] Ez az ügy, közös ügyünk annál fontosabb, mint az én bőröm! Mást mit is tehetnék! Nem futok a felelősség elől! Vállalom nyílt tekintettel! Nem kevésbé bizakodással! ”

(Hát egy kollaboránsnak sem lehetett könnyű dolga!)

Emígy folytatja: ,, Egészségi állapotod helyzete aggaszt! Nem hiszem, nem hihetem el az erre vonatkozó állításod. [...] Egy ilyen pokoli lehetőségről nem beszéltem neked, Károly, az utolsó találkozásunk alkalmával, bár beismerem, hogy valamikor 1977-ben, talán a »Szikszai-féle« üggyel kap_______________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

99