Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. választási kampányának és pártszervezési kiadásainak költségeit -, a cser- benhagyásért nem szokott elmaradni a viszontválasz. Hacsak nem kapják vissza busásan a pénzüket a „hitelezők”. Ez a „hacsak” azonban megvalósult, mivel Ficoék Bugár mellé felügyelőnek Frederik Búzát rendelték ki, az ő feladata lett a „szmeres” gazdasági érdekeltségek „Moston” keresztüli érvényesítése, a sarcbeszedés és az egyéb gazdasági érdekeltségek háttérbe szorítása. Emiatt szorultak ki a körből Világi Oszkár és csapatának érdekeltségei, emiatt durvult el a viszony Bugár és mezőgazdasági minisztere, Simon Zsolt között. A Bugár mellé kirendelt komisszár módszereiről sokat elárul, hogy 2011. július elején, Pozsonyban, világos nappal, amikor egy kereszteződésben megállt a kocsijával, onnan valakik kirángatták őt és baseball ütőkkel alaposan helybenhagyták, ez pedig nyilvánvalóan nem a Bugár mellett betöltött feladata, hanem más ügyletei, maffiakapcsolatai miatt történt. A már tizenkét éve egy magyar párthoz szokott, szerencsétlen felvidéki magyar választók ebben a vad rengetegben nehezen igazodtak el 2010-ben, és azóta sem ismerik ki magukat. Akkor sem tájékozódtak volna sokkal köny- nyebben, ha az MKP egy jó iránytűt ad a kezükbe. De a tévelygésük mégis az MKP bűne, mert a párt nem merte kimondani, hogy azért kellett leváltani korábbi elnökét, Bugár Bélát, mert 1998-tól folyamatosan alárendelte a pártot és a felvidéki magyarokat a közérdektől idegen vállalkozói érdekeknek - de nem a magyar kis- és közepes vállalkozóknak, hanem az oligarcháknak, igaz, azok is magyarok voltak. Pártütése óta azonban látható, hogy egy teljesen idegen gazdasági érdekcsoport befolyása alá is került. Dagadó pénztárcák Az MKP gazdaságpolitikai tanácsa Bugár idején a párton belül is „terra incognita” volt. A gazdasági holdudvar személyi összetétele és a politikai nevezésekkel megszerezhető gazdasági tisztségeket betöltő személyek azonossága még titkosabb volt. Az ebbe a körbe tartozó személyek még a párt elnökségének is ismeretlenek voltak - a párt elnökségének sem volt tudomása arról, kik járnak időről időre meghívottként a gazdaságpolitikai tanácsba. A párt székházába sokszor lefüggönyözött autókban érkeztek személyek titkos tanácskozásokra - ezekről elsősorban Vörös Péternek, a párt központi titkárának volt tudomása és a meghívóknak. Az események sorozata útvesz- tő-jellegűvé vált, ezért nem csak az egyszerű halandó számára vált követhetetlenné. Megtörtént például, hogy a párt gazdaságpolitikai alelnökének, 62
