Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
volna. Ezt a tervet támogatta Bugár is. Az MKP belső egyeztetés nélkül a vízügyek és a környezetvédelem helyett a közlekedésügyet kérte, valamint a mezőgazdasági tárca megtartását, hiszen a legtöbb pénzszerzési (lenyúlási) lehetőség a közlekedésügyben rejlett. A közlekedésügy megszerzésére vonatkozó igényt azzal lehetett a magyar választóknak politikailag megindokolni, hogy a dél-szlovákiai, magyarlakta területen át vezetendő, kelet-nyugati irányú - egyébként az országban senkinek sem kellő - gyorsforgalmi út (az R-7) ügye az MKP felügyelete alá kerül, és ezzel évekig lehetett volna masszírozni a felvidéki magyarok agyát, egészen addig, amíg elfelejtik anyanyelvűket is. Mellesleg, az MKP-ban mindaddig semmilyen szakmai és politikai vita nem zajlott le arról, hogy nekünk mi jobb: a kelet-nyugati irányú, vagy az észak-déli irányú úthálózat fejlesztése, vagy a kettő sajátos ötvözése. A közlekedési minisztérium birtoklásának ötlete a Bugár-Világi-Gyu- rovszky-kötelékben született meg, és egy nem hivatalos találkozón terjesztették elő a 2006-os választáson győztes párt, a Smer-SD egyik nem hivatalos tárgyalócsoportjának, melyet Robert Kalinák, későbbi belügyminiszter vezetett, és szintén gazdasági érdekszövetségesekből állt. Ezt a javaslatot azonban Fico - egy pártján belüli másik gazdasági érdekcsoportnak, valamint nemzeti szélsőségeseinek nyomására - nem fogadta el, ezért a jövendőbeli belügyminiszter is saját érdekeit mentve gyorsan kifarolt belőle. Az MKP koalíciós partnerként való elutasításának tehát egyrészt az volt az oka, hogy túl mohó követelésnek tartották a közlekedésügyi tárcára vonatkozó igényét, másrészt a Smeren belüli viszonyok miatt ez a kérdés élére állította a kockát: vagy az MKP, vagy a Kalinák által képviselt gazdasági érdek- csoport kap zöld utat - a Szlovák Nemzeti Párt a választások után csak csellengőként csapódott a Smer-hez, ezért új egyensúlyi tényezőként szerepelt. A választások előtt más volt a helyzet - ha szóba került volna a Smer és az MKP kormánykoalíciójának lehetősége, ez a Smer-SD-nek kb. 15%-nyi veszteséget okozhatott volna. A 2006-os kormánykoalíciós tárgyalások során ezzel, a Bugár-Vilá- gi-kettős által elkövetett balfogással el is dőlt az eldöntendő kérdés. Kalinák átdobta a kerítésen addigi magyar haverjait. Az MKP-nak ez a mohó követelése pedig megerősítette Fico pártjának szélsőjobbos csoportját abban, hogy érvényesíthesse akaratát: az MKP helyett a Szlovák Nemzeti Párt legyen a harmadik koalíciós partner. Ez a váltás leginkább Meciart lepte meg kellemetlenül, hiszen ő sem kívánt volna még egyszer együtt kormányozni Slotá- val, szívesebben látta volna harmadik társként az MKP-t. Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 55
