Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... 11. párttal való bajlódás közben kezdjünk el tárgyalni az egyesült párt alapszabályáról is. A tárgyalások megkezdésének alapfeltétele volt, hogy a három párt az egyesülés után külön-külön platformot hozzon létre az egyesült pártban. A húsvét utáni héten Dunaszerdahelyen megegyeztünk az egyesült párt megalakításának alapelveiben. A tárgyalásoknak ebben a szakaszában a legnagyobb szócsata az egyesült párt neve körül zajlott. Végül csak annyira tellett, hogy a párt neve Magyar Koalíció Pártja legyen. A hozzáértőknek nem kell megmagyarázni, hogy ez miért szemantikai és politológia képzavar. De az érthetőség kedvéért annyit talán mégis el kell mondani: egy koalíciónak nem lehet pártja, de ha párttá válik, akkor meg már nem koalíció. Az MKP elnevezése és maga a párt is gátlásos és ideges körülmények között született. Ennek ellenére tíz év után is (2008-ban) ez a szlovákiai magyar egységpolitika jelképe. * * * 1998. április 18-án az MKDM a galántai művelődési otthonban tartott, hirtelen és saját alapszabályával ellentétesen (egyrészt célzatosan, másrészt véletlenszerűen összeválogatott emberekből) összehívott közgyűlésen, váratlanul, politikai partnereit nem értesítve Magyar Koalíció Pártjára változtatta a nevét. Bugár Béla a sajtó nyilvánossága előtt beismerte: senkivel sem egyeztettek erről. Ezt, a mindenkinek váratlan lépést időhiánnyal indokolta. Ezután az addig elért eredmények megóvása végett nem maradt más megoldás, minthogy április 22-én a másik két partner is elfogadta a kész helyzetet és megállapodtunk abban, hogy a pártegyesülés befogadó pártja az MKDM lesz Magyar Koalíció Pártjává átalakulva. Az egyesült párt elnöki székébe az Együttélés által javasolt személy kerül (Duka Zólyomi Árpád), az MPP jelöltje pedig a párt Képviselői Tanácsának elnöki posztját fogja betölteni. A pártegyesülés végső formájáról a döntő - de nem hivatalos - egyeztetés 1998 pünkösdjének szombatján kezdődött Martoson Bugár Béla és közöttem. A szérűskerteket elválasztó keskeny ösvényeken több kilométert gyalogolva a jövendő párt működőképességéről beszélgettünk, illetve arról, hogy ha az egyesült pártba belépő három párt - külön-külön - egy-egy platformot alakítana ki, a párt rövidesen működésképtelenné válna vagy széthullana. Ezt nemcsak annak alapján lehet feltételezni, hogy ahol hárman vannak, gyakran megtörténhet, hogy ketten összefognak a harmadik ellen, hanem az eddigi tapasztalatok szerint is ezt lehetett előre látni. Az 1992 decemberében alakított koordinációs bizottságban ugyanez történt - emiatt szűnt meg. Ha a 42
