Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

Az addigi kudarcok ellenére 1994, noha válságos év volt, két eredményt hozott a kétpárti magyar koalíciónak: miután a szlovák kormány márciusban megbukott, a koalíció kívülről biztosíthatta az átmeneti kormány stabilitását, azaz vállalhatta a kormányon kívüli kormánypártiság szerepét. Ennek eredményeként született meg a magyar nevek anyakönyvi bejegyzését lehetővé tevő törvénymódosítás és a települések két nyelven való megjelöléséről szóló törvény. Ez a szerep magával hozta annak felismerését, hogy a magyar politikai pártok együttműködése szükségszerű, a másik fél pedig kiismerhette a felvidéki magyar politikai képviselet gyengéit és a hibás helyzetértékelésből fakadó alkukötésekre való hajlandóságot.

Ennek a felismerésnek a vetületeként az Együttélés Országos Tanácsa 1994. május 23-án a magyar pártok uniójának létrehozását javasolta. Az elképzelés a négy magyar párt együttműködését célozta meg oly módon, hogy megmaradna az uniót létrehozó pártok jogalanyisága, de a jogalanyok súlyuknak megfelelő személyi részvétellel alakítanák ki az unió közös szerveit és testületéit, hasonlóképpen ahhoz, ahogy ez most az Európai Unióban van. A javaslatot a címzettek elutasították. (Lásd erről: Hozzuk létre a magyar uniót! az Önrendelkezési kísérleteink című kötetben.)

A magyar pártok összefogása érdekében 1994-ben tehát csak annyi előrelépés történt, hogy ősszel, az előrehozott parlamenti választásokra megalakult a hárompárti magyar koalíció. Ez kevesebb volt, mint az unió, de több volt a kétpárti koalíciónál. A Magyar Néppárt két okból is a koalíción kívül maradt. Ennek egyik oka az volt, hogy a néppárttal szemben az MKDM-nek személyi, az MPP-nek ideológiai kifogásai voltak. A kívülmaradásuk másik oka az volt, hogy a négypárti koalíciónak el kellett volna érnie a parlamenti választáson a 10%-os szavazati küszöböt, és ez az eredmény bizonytalannak látszott. A parlamenti képviselőválasztáson ugyan a hárompárti koalíció hajszálnyival túllépte a 10%-ot, de ebben korábban senki sem bízott.

A hármas koalíciót létrehozó szerződésnek azonban éppen a választások utáni együttműködésre vonatkozó része tartalmazta a legtöbb buktatót. Visszaütött belőle az együttműködéssel szembeni összes korábbi vonakodás. A szerződésnek ez a része lehetővé tett bármilyen különutas politikát. (Vö. Duray Miklós: Változások küszöbén - Történelmi lépések. Pro Minoritate könyvek, 2000., Osiris, Budapest)

A hármas koalíció kialakításának idején az Együttélés egyik alelnöke (Gyimesi György) megkísérelte megakadályozni a hármas koalíció létrehozását. Nem a koalíciós szerződéssel szemben emelhető kifogásokkal érvelt,

Áttekintés - Hogyan lett több a kevesebb?

37