Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. Ezt tudva szorgalmaztuk már 1990 februárjának elején, hogy lépjen együttműködésre az Együttélés és az FMK, még ha külön-külön úton fog is haladni, és egyeztesse a kormányon kívüli magyar közösségi szempontokat a kormányzati lehetőségekkel. Ennek a kezdeményezésnek a sikere a hatalomba került rendszerváltoztatók jakobinus indulatai miatt teljesen reménytelenné vált. A tavasz végi választások előtt a magyar pártok - melyeknek száma akkorra már háromra gyarapodott - koalícióját kezdeményeztük, de csak kettős és csupán választási koalíciót sikerült létrehozni. Ennek a koalíciónak a sérülékenységére utal, hogy Prágában, noha egy parlamenti frakciót működtettünk, ennek nem lett tagja a koalíciós listáról mandátumot szerzett magyar képviselők mindegyike, (például Bugár Béla már akkor is közösségromboló szerepet játszott). Pozsonyban pedig két frakcióba tömörültek a magyar koalíció képviselői. Mindkét esetben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom volt a kerékkötő, a széthúzás kezdeményezője. A két parlamenti frakciónak volt ugyan a parlamenti matematika logikája szerint egy ésszerű magyarázata: ha két képviselői csoportot alakítunk, erősebbek vagyunk, mert egymást támogatva terjeszthetünk be javaslatokat. Az ütőképes politikai erő szempontjából azonban gyengültünk, mert megosztható- vá váltunk. És amit meg lehet osztani, azt meg is osztják. A rendszerváltozás kezdetétől csaknem két év telt el, amikor először tettünk kísérletet a prágai és a pozsonyi magyar (magyar származású) parlamenti képviselők egységes platformjának megszervezésére. A találkozóra több mint harminc, alkotmányos legitimitású személyt hívtunk meg. Ez 1991 őszén történt. A magyar politikai szervezetek és a magyar parlamenti képviselők - köztük a baloldali és a szlovák kereszténydemokraták listáján mandátumot szerzett személyek - kerekasztal-értekezlete azonban már a találkozó délutánján kudarcba fulladt. Nem csupán amiatt, hogy nem sikerült kialakítani semmilyen közös álláspontot. A tanácskozás résztvevőinek nagy része átérezte, hogy erről a kudarcról nem kellene tájékoztatni a felvidéki magyar közvéleményt, remélve, hogy folytathatjuk az eszmecserét. Az egyezséget, mint sokszor, ekkor is az FMK rúgta föl, mert Gyúróvszky László, az FMK/ MPP akkori szóvivője mindent kitálalt a sajtónak, és a kezdeményezést a szocialista centralizmus újjáélesztésére tett kísérletnek nevezte. Ezért több ilyen találkozóra nem is került sor - nyilván ez volt a cél, ez volt Gyurovsz- kynak és pártelnökének megbízatása. Az 1992. évi tavasz végi parlamenti választások előtt történt egy újabb kísérlet a hármas koalíció kialakítására - új tagja az FMK/Magyar Polgári Párt lett volna. De az ezt megelőző több mint két évben felgyülemlett elvi 34
