Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Összegzés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. tartó migrációt is. Ezért tekintsünk át ezek közül néhány szempontot abban a térségben, amelyek 2015-ben a Németország keleti és Oroszország nyugati határa között élők sorsát - a nagy háború lezárása óta - befolyásolják a mai napig. * * * A nagy háború az egyik célját bizonyosan elérte: megszűnt az Osztrák- Magyar Monarchia, oly módon, ahogyan azt a szarajevói merénylet kigondolói a háború kitörése előtt még nem is álmodták. Sikerült a Habsburg Birodalmat és vele együtt a történelmi Magyarországot úgy feldarabolni, hogy már akkor biztosak lehettek abban a mű megalkotói: száz évig, de lehet, hogy még hosszabb ideig őszinte államközi és nemzetek közötti kapcsolatok nem alakulhatnak ki a térségben, tehát az itt élők hosszú időre manipulálhatóvá váltak. Az antanttól azonban előre nem várható módon vált meg keleti szövetségese, egyben vetélytársa is, Oroszország. A térségben - másokkal való osztozkodás nélkül - megerősödhetett a francia befolyás. Ez a tényfelsorolás azonban semmiben sem csorbítja azt az egyetlen örömteli eseményt, hogy Lengyelország ekkor nyerte vissza állami függetlenségét - százötven évig tartó feldaraboltság után. * * * A nagy háborút az első, európai méretben globalistának minősíthető békerendszer, a versailles-i zárta le. Ennek előképe vagy főpróbája módszertanilag minden jel szerint az 1878-ban megkötött, San Stefano-i béke volt. Annak úgyszintén voltak kedvezményezettjei és kárvallottjai. A győztes békealkotók akkor tobzódhattak ilyen mértékben először új államhatárok meghúzásában, azóta tartó békétlenséget okozva Bulgária, Görögország, valamint Macedónia között (emlékezzünk Trákiára), hozzájuk a közeljövőben akár új résztvevők is csatlakozhatnak - Albánia és Koszovó - csak még nem jelentkeztek, mert túl korai lenne a színvallásuk. Egy azonban biztos, hogy a San Stefano-i békét lehet a korábbi és a későbbi békekötések közötti határkőnek tekinteni. Itt jelent meg utoljára az a korábbi szemlélet, hogy a vesztest is emberszámba kell venni, mert neki is vannak érdekei, élettere és fennmaradásának feltételei. A versailles-i békerendszer már csak a győztesek érdekeit vette számításba. Eszerint, ha kimondjuk, hogy ez volt a törvényszerűen fasizmusban kiteljesedő totalitarizmus kezdete, nem tévedünk. * =t= * 260
