Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Összegzés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. tudjuk, hogy a romániai Magyar Autonóm Tartomány (1960-ig), majd a Maros Magyar Autonóm tartomány (1968-ig) mennyiben volt kényszerűség, és mennyiben tényszerűség. Hogyan viszonyuljunk az ún. Kárpátaljához, mely 1920-ig Magyarország volt, majd 1938-ig Csehszlovákia, attól kezdve 1939. március 15-ig részben Magyarország, majd 1944 végéig teljes egészében, de 1945-ben nagyrészt Szovjetunió része lett, 1947-ben további településekkel kiegészítve, most pedig Ukrajnáé. És mi a helyzet a bősi vízi erőművel, melyet a Szovjetunió gazdasági és hatalmi érdeke akasztott a nyakunkba, máig ráfizetéses, és megváltoztatta az államhatárok meghúzásának a két világháborút lezáró békeszerződésekben rögzített elveit. A kommunista rendszer bukása ilyen érdekszövetségi és közhangulati állapotban lepett meg bennünket itt, a kelet-közép-európai katlanban. Ezért tarthatott csak „három napig” egymás szeretetének csodája, utána minden visszatért a régi, egymás gégéjét kölcsönösen elmetszeni kívánó indulatok állapotába. Megszűnt a közös ellenség, az addig együttműködő, nagy rendszerek ideiglenesen elveszítették a térség feletti fennhatóságukat, ezért újrakezdődhetett az egymás szabad marásának időszaka. Ebben az esetben is a magyarok hittek vagy reménykedtek legtovább a közös érzelmek, eszmények, a paradicsomi állapotok fenntarthatóságában. Csak hát a paradicsom is előbb-utóbb megrohad, és a paradicsomkert fáit is kivágják előbb-utóbb a fehérgalléros bűnözők szolgálatában álló megélhetési politikusok. Nem véletlen, hogy a kommunista hatalmi rendszer bukása olyan helyzeteket teremtett, mint amilyenek a XX. század elején készült hollywoodi némafilmek jeleneteiben játszódtak le. A színészek kilencven fokos szögben meghajolva menetelnek szemben a szélgép keltette légáramlással, majd a rendező kézlegyintésére a műszakiak kikapcsolják a lapátkerekeket forgató szerkezetet. Aki farral ment a szélnek, ugyanúgy esett a fenekére, mint a szemben menetelők a pofájukra - ez volt az igazi esély vagy elbukás - egyenlősége. Talpon csak az maradhatott, aki az ellenállási erőt az egyenes tartásra összpontosította - erre azonban nem írtak forgatókönyvet. Ne gondoljuk, hogy csak ennek, a mások és önmaga által kiszolgáltatott, kelet-közép-európai térségnek a lakossága, elitje találtatott ilyen helyzetben. Egész Európa és az egész Nyugat ülepre esett, vagy orra bukott. A Kelet azért, mert a másként gondolkodók - vékony és megosztott - rétege kevésnek bizonyult arra, hogy felkészítse a társadalmat a változásokra, a Nyugat azért, mert a kommunizmus bukásáig kialakult helyzet úgy volt neki kényelmes, ahogyan kialakult. 252
