Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. Az 1960-as évek második felében Románia felrúgta az 1957 végén nyakába varrt lojalitási kötelezvényt, ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy vitába szállt a Szovjetunióval a második világháborús román-szovjet katonai konfliktusok okán. Csehszlovákián 1968-ban végigszántott a prágai tavasz ugart felforgató ekéje. Ha ráhagyták volna, hogy csinálja tovább, talán javulásnak indulhatott volna a felvidéki magyarok helyzete is. Csakhogy hamarosan Romániában is, és Csehszlovákiában is fellángoltak a hagyományos (magyarellenes) nacionalizmus lángjai. Románia ezután elindult egy sajátos, kommunista, egyben soviniszta „nagyromán” úton, Csehszlovákia pedig visszatért az intemacio- nalista-pánszláv kerékvágásba. Magyarország azonban hű maradt az 1957-es moszkvai pártértekezlet záradékához: harcolni kell a magyar nacionalizmus ellen, semmi közünk a határon túli magyarokhoz, hacsak ügyeik nem forgatják fel a mi, „belső-magyarországi”, „legvidámabb barakk beli” békénket. Magyarországon sem lehetett a végtelenségig változtatás nélkül tartani a Szovjetunióhoz való lojalitást. Ezért 1974-ben „módosított” rajta az MSZMR A „burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról” szóló, 1959 végén hozott határozatát az erre való utalás nélkül 1974-ben egy újjal váltotta fel. A határozat címe semmitmondó: A szocialista hazafiságról és a proletár nemzetköziségről, mely címet még a vájtfülűek is csak nehezen érthettek, inkább értelmezhettek. Amolyan Aczél elvtársi megfogalmazás volt. Ne tudja senki szembeállítani a tizenöt évvel korábban hozott határozattal. Egyébként is a magyarországi társadalom jelentős része Trabantot, Wartburgot, Polski Fiatot, Zsigulit, Skodát vásárolt. Mi változott hát? Csak annyi, hogy a totalitarizmust hegemonizmusra cserélték? A Szovjetunióhoz való hűséget a szocialista építés jelszava váltotta fel, és két kategóriára osztották Magyarország népét (lakóit)? Szesztay 2010-ben közzétett tanulmányában ezt így jellemzi: voltak a kis-magyarországi államnemzet tagjai, és voltak a hagyományos magyar nemzettudatot képviselők. Hozzá kell tenni: ez utóbbiak voltak a nem támogatottak, de már nem is tiltottak, éppen csak megtűrtek. Később hozzájuk sorolták a politikailag egyéb másként gondolkodókat is, logikusan. A kommunista uralom alatt minden magyar, aki „nemzetben gondolkodott” (magyarán: nemzeti elkötelezettségű volt), függetlenül attól, hogy melyik ország területén élt, másként gondolkodó volt, ellenzéki volt vagy ellenségnek minősült. Ebben a felfogásban telt el mintegy negyven év, nevelkedett másfél generáció. 214
