Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Fejlemények

Fejlemények - Ismerik-e egymást a szétszakított magyar nemzetrészek?

kivételével - a második világháború után egy-két év eltéréssel Szovjetunió közvetlen hatalmi befolyása alá került, ezért az előbbi bonyolult érdekeltségi képletet egyszerűsíteni lehetett.

A Szovjetunió nyugati irányú törekvéseinek a balti és balkáni térségben kialakult szláv vonala (lengyel, csehszlovák, jugoszláv), egy nem szláv, de azonosuló érdekeltségű román vonallal egészült ki. A szovjet (orosz) nyugati irányú terjeszkedésnek nem szláv és érdekileg ellentétes területe a magyar volt - „a magyar kérdés vagonkérdés”, mondta Sztálin Benesnek 1945 tavaszán a csehszlovák követelményekre válaszul. A „proletár internacionalizmus” érvényesülése és az új szocialista nemzetek kialakításának szempontjából ez a képlet tovább egyszerűsödött. A Szovjetunió hatalmi érdekeit elsősorban a kemény szláv (hatalmi) érdekeltségű internacionalizmuson, a Csehszlovák érdekeken keresztül lehetett érvényesíteni. A lengyeleken keresztül korábban Bierut, majd Gomulka által, puhábban, Jugoszlávián át pedig szemkacsintással lehetett érvényesíteni. Románia a magyarokkal és részben a bolgárokkal szembeni érdekérvényesítésben volt partnere a Szovjetuniónak. így 1957-re kialakult a szovjet hatalmi érdekérvényesítésnek egy viszonylag letisztázott képlete. A proletár internacionalizmus révén lehetett a Szovjetunió hatalmi törekvését közvetíteni szlavofil érdeknek, román nemzeti érdeknek és nemzetekre szabott magyarellenes érdeknek álcázva. Ez a még mindig bonyolult képlet tovább egyszerűsödve úgy alakult, hogy Magyarországon az internacionalizmus a magyar nemzeti érzések és a nemzeti összetartozás tudatának elnyomásává fajult (a kádári rendszer az ’56-os forradalom miatt éppen a nemzeteszmétől tartott leginkább), a többi országban pedig sajátos nemzeti érdekérvényesítéssé, de ezzel párhuzamosan magyarellenessé is.

Néhány példa arra, hogy 1956 után miképp módosult Csehszlovákia és Románia politikája az ott élő magyarokkal szemben. Csehszlovákiában a

március 15.). A Vörös Hadsereg harctéri sikerei és a szovjet csapatok nyugati irányú előrenyomulása pedig egyértelművé tették, hogy az 1938 előtti állapotok helyreállítására a Szovjetunió hatalmi jelenlétében fog sor kerülni. A szerződés ennek a várható helyzetnek ment elébe. Politikai megegyezés született Edvard Benes és J. V. Sztálin között arra vonatkozóan, hogy újraalakítása után Csehszlovákia keleti területének (Kárpátalja) egy részét a Szovjetunió bekebelezi, ennek fejében Benes Sztálin támogatását kérte a magyarok és a németek kitelepítésére. Ezt a Potsdami Értekezleten szentesítették a győztes hatalmak azzal, hogy engedélyezték a kelet-közép-európai térség államaiban élő német lakosság „rendezett módon” való teljes kitelepítését. A magyarokra vonatkozóan az értekezlet nem fogalmazott meg ilyen álláspontot.

211