Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Fejlemények - A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma... A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma és az államhatáron átívelő magyar nemzetpolitika (Megjelent „Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma 2006-2010” c. kötetben, az Országgyűlés Hivatala kiadásában, 2011., Budapest) A magyar nemzetpolitika évtizedek óta - két teljes korosztályra visz- szatekintve - a pártpolitikáktól függ. A rendszerváltozás előtti évtizedekben nemcsak a kommunista hatalmi rendszer magyarországi képviselőitől és a „testvérpártoktól”, előtte rövid ideig a II. világháborúban győztes szövetséges hatalmaktól függött, hanem - és főleg - a moszkvai hatalmi központtól. Ennek a kettős - vagy többes - függésnek lett az eredménye, hogy nem létezhetett nemzetpolitika, vagy csak áttételesen, esetleg más hatalmi érdekek eszközévé leminősítve valósulhatott meg. Erre két példát érdemes felhozni. Egyik a Trianon utáni területi revízió. Noha Magyarország kormányzója és vezető politikusainak nagy része megvetette a hitleri Németország vezérét és követőit - s nem csak nemzetiszocialista ideológiájuk miatt a trianoni döntés miatt elszenvedett területelcsatolásból és a nemzetrészek elszakításá- ból fakadó sérelmet mégis Németország segítségével lehetett orvosolni, és ez végzetes lejtőre állította a nemzetpolitikát. A másik példa a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény, ezt 1946 februárjában kötötték meg. Ennek egyetlen erénye az volt, hogy a magyarok Csehszlovákiából való kitelepítése rendezetten és ellenőrzötten zajlott - ennyi volt benne a magyar nemzetpolitikai elem, mivelhogy akkor ettől többre nem tellett. Később, 1957-től a nemzetpolitika helyett a műnemzet, a szocialista nemzet kialakítása volt a cél, és ez nemcsak a moszkvai irányító központ elképzelése szerint történt, hanem egybeesett az ötvenhat utáni kádári konszolidációs politikával is, melynek legádázabb ellensége a „forradalom szervező szelleme” - a magyar nemzet - volt. Ebben a vonatkozásban Kádár János alig különbözött Rákosi Mátyástól, aki a „magyar népet” fasiszta gyülevész- nek tekintette. A politikai rendszerhez, a moszkvai hatalmi központhoz és az államhoz való feltétlen hűséget és teljes odaadást megkövetelő szocialista nemzetelv 175
