Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Valóság

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás...

II.

az végrendelkezik. A szövegjavaslat részleteire nem akarok kitérni, csak arra utalok, hogy 1993 óta módszeresen és elvi meggyőződésből nem használjuk a kisebbség megjelölést önmeghatározásként, ez ugyanis a Versailles-i békerendszer „szellemiségében” fogant, ahhoz kötődő, megalázó kifejezés. Lényegét tekintve a hatalomból, a döntéshozatalból való kizárásra vonatkozik, mert 1918 előtt a kisebbség szó az európai hatalmak politikai szótárában a hatalomból kiszorult politikai csoportokra vonatkozott. Nem véletlenül találták ki akkor ezt a megjelölést az elszakított nemzetrészekre.

* * *

Milyen állapotban találtatunk huszonhárom évvel a rendszerváltozás után, a kezdeti politikai megosztottság, pártegyesülés, majd az újbóli szétesés után? Ez az igazi kérdés.

Mivel szembesülünk?

Szlovákiában elsősorban önmagunkkal. Képesek vagyunk-e arra, amire alkalmasak voltunk a rendszerváltoztatás kezdetén, vagyis arra, hogy a korábbi időszak meghaladására alkalmas programot fogalmazzunk meg?

Akkor, az 1990-es évek elején két eszme vezérelt bennünket:- a politikai egység kialakítása és- a belső önrendelkezés alapelveiben való megegyezés.

Akkor ennek volt valóságos társadalmi alapja, mert a rendszerváltozás ennek a reményét megteremtette, és volt hozzá tömeglélektani tartalék, azaz belső fűtöttség, remény, vágy, hit, elvárás. Ezek a belső tartalékok több mint tíz évig elégségesek voltak. Csakhogy már 2002-ben megjelent az első jele annak, hogy fogynak a tartalékok, mert a felvidéki magyar politikai elit becsapja a választóit. Ekkor kezdett csappanni a felvidéki magyar politika támogatottsága a magyar tömbös területeken, és ez a folyamat azóta is tart. Az első szabad választáson csaknem négyszázezer magyar embert tudtunk megmozgatni, ma ennek a felét, és e szavazatok fele is kárba megy. És ez nem csupán attól van, hogy most az MKP-n kívül a Most-Hídra is szavaznak a magyarok. Ennek az is oka, hogy szétesett a felvidéki magyar társadalom, hiszen ma már nemcsak Szlovákiához vagy a szlovákokhoz való viszonyulása kérdéses, de a saját közösségéhez való viszonya is. A látóhatáron azonban kezd kirajzolódni a megosztottságnak egy vagy még egy új magyar párt irányába való tovaterjedése. Kérdés, hogy vajon a további vagy a továbbiak közül akad-e egy, amely egyesítse a többit, mint 1994 és 1998 között.

170