Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. autonómiának a hívei alig haladják meg a 10%-ot, a kulturális autonómiát 31,9% támogatná (bár a politikusoknak sincs pontos fogalmuk arról, mit jelent ez az autonómiaforma). Ez egyértelműen azt mutatja, hogy az 1990-es évekhez képest a 21. század első évtizedének végére zűrzavar keletkezett a felvidéki magyar közgondolkodásban. A magyar közösségi azonosságtudat lanyhulása a „haza” vonatkozásában is mérhető. 2008-ban a megkérdezetteknek már csak 53%-a tekintette hazájának a Felvidéket és a szűkebben vett szülőföldet (1994-ben még 75%- a), és ez a helyhez kötődő tudat feloldódására utal. A teljes magyar nyelvterületet, valamint a Kárpát-medencét csak 7,2% érezte a hazájának (1994-ben több mint kétszer annyian), Szlovákiát azonban a megkérdezetteknek csaknem 28%-a tekintette hazájának (vagyis tíz százalékkal többen, mint 1994- ben). Ezek az értékváltozások minden bizonnyal azért mentek végbe, mert semmi sem változott a közösségi jogok ügyében. A felvidéki magyarok helyzete nem javult - nem csökkent a munkanélküliség, nem javult a szociális biztonság. A nyelvi jogok területén sem történt előrelépés, a magyarok jogállása sem javult. De nem volt mérhető javulás a magyarok szempontjából nézve a szlovák-magyar viszonyban sem (ez csak hozzávetőleg mérhető). Ha minden felméréskor az előbbi felmérés eredményéhez viszonyítjuk a válaszokat, akkor az adatok romlásról tanúskodnak, egyébként nem igazán tudni, hogy mire utalnak. Mi történt? Tapasztalatból szerzett ismereteink vannak azzal kapcsolatban, hogy 1998-tól a felvidéki magyarok egyre inkább kormánypártivá váltak, mert a magyar párt is a kormánykoalíció tagja lett. A felmérési adatok azonban nem arról tanúskodnak, hogy a kormányban részt vevő magyar párt iránti elkötelezettség erősödött volna, hanem inkább arról, hogy a kormányzati pozícióhoz fűződő kapcsolat erősödött. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy csökkent a kormánypolitikával, illetve Szlovákiával szembeni korábbi kritikai álláspont - de azt is jelentheti, hogy fokozódott a fásultság, ezért lanyhult a kritikus megítélés. Ez nem önmagától adódó állapot. A felvidéki magyar társadalom a kommunizmus negyvenöt éves időszakában, miután elvesztette mind városi, mind falusi középosztályát, önérdekből hatalomközpontúvá vált, vagy a társadalmi lét peremére került. Kialakult egy olyan feltörekvő társadalmi rétege, amely a politikai hatalomtól - a hatalomból való részesedéstől, a hatalommal való együttműködéstől - remélte egyéni boldogulását. 168
