Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
jóváhagyásával kellett volna részesévé válnom 1989. december 9-én az új csehszlovák kormánynak. A cseh-szlovák történelmi-politikai logika azonban segítségemre sietett. E szerint ugyanis egy olyan hatalmi szövetségből, amelyben meglepetésszerűen szlovákok, csehek, magyarok vannak egyszerre jelen, ki kell szorulnia valakinek, az oda nem illő homokszemnek. De ki, vagy mi ez a homokszem? Az FMK akkor - minden politikai tapasztalat nélkül, azaz bután - azt hitte, ő fogja eljátszani az új viszonyok között azt a szerepet, melyet 1945-ben „Moszkva-hű magyar kommunisták” címén Major István elvtárs, Szántó elvtárs, majd később Lőrincz elvtárs, Dénes elvtárs játszott el. Ahogy azonban az 1940-es években a moszkvai emigrációban és utána tévedtek a felvidéki magyar kommunisták (csak erre soha sem jöttek rá), azt hívén, hogy szövetségeseik lehetnek a csehszlovák kommunistáknak, ugyanúgy tévedtek az FMK-sok is 1989-ben. Ők is, ahogy a korábbi idők magyar kommunistái is, csak szolgálók lehettek. Mindketten - a magyar kommunisták és a magukat rendszerváltóknak képzelő FMK-sok is - csak megtűrtek, még szörnyűbb: eszközök voltak. Ezt valószínűleg észrevették (ha nem, még rosszabb) az FMK-sok is, de hogy erre minél később derüljön fény, tettek a bacilusgazdáiknak néhány magyarellenes szolgálatot. Ekkor már túl voltam a miniszterjelöltségemen - a kommunista tárgyalócsoport határozott nemet mondott a személyemre, de akkor még a betöltendő tisztségre nem. A Cemín palotában folytatott előszobái beszélgetés során egyre világosabbá vált számomra, hogy ha mi magyarok közösségként akarunk részt venni a rendszerváltoztatásban, akkor nem vállalhatjuk azt a keretet, melyet az FMK a VPN kötelékébe elszegődve elképzelt - azaz nem lehetünk mi azok, akik a magyar kommunisták a CSKP-ban voltak. Önálló politikai pártot kell alapítanunk. Prágából, december 9-én ezzel a meggyőződéssel utaztam vissza Pozsonyba. Elő is adtam javaslatomat, talán két nap múlva, az FMK pozsonyi, Ventúr utcai irodájában, de ott azonnali elutasításra találtam. Nagyon büdösnek és környezetbe nem illőnek tartották a véleményemet. Majd ugyanezt elmondtam a csemadokosoknak, Szabó Rezsőnek és Dobos Lászlónak, ők pedig azt válaszolták: „próbáld meg!”. Hajói emlékszem, Neszméri Sándor, a Csemadok akkori főtitkára lelkesedett leginkább a gondolatért. Gyurcsík Ivánnal törtük a fejünket azon, hogyan lehetne létrehozni egy önálló magyar pártot. Elsősorban azt a lehetőséget fontolgattuk, hogyan válhatna pártalapítóvá a Csemadok-tagoknak az a része, amelyik nem a műkedvelői vagy népművészeti tevékenység miatt lépett be a szervezetbe, hanem elsősorban Áttekintés - Huszadik évfordulója annak, aminek csak nyolc év adatott,... 15
