Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Valóság

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. A 20. században kétszer jutottak el az egymás öldöklését kiváltó viszályig (a II. világháborúban és az 1990-es években). A harmadik alaptípus a magyarok és a horvátok viszonya. Ebben gya­kori a társnemzeti elem, és ez annak köszönhető, hogy történelmi együttélé­sük során általában egyenrangúnak tekintették egymást, illetve annak, hogy a horvát nemzeti mozgalom a magyart tekintette követendő példának. A kö­zöttük 1848-ban kialakult háborús jellegű viszály nem a két nemzet közötti kapcsolatok romlásának volt a következménye, hanem a Habsburg uralkodói dinasztia érdeke - és helyzetértékelésének csődje - volt. A horvátok és a ma­gyarok egyébként egymást nem ölték. A negyedik alaptípus a magyar-román kapcsolat. Ennek meghatározó­ja a történelmi magyar érdekek védelmének és a nagyromán törekvéseknek az ütközése. A két törekvés közötti különbséget elsősorban az adja, hogy a magyar megmaradt történelmi határai között, a román pedig észak és nyugat felé törekedett, tehát átlépte saját történelmi térségét. Be akart lépni a Kár­pát-medencébe, és ez sikerült is neki. Ez háromszor vezetett a 20. század­ban román-magyar fegyveres szembenálláshoz (1916-ban, 1918/1919-ben és 1944-ben), de az ellentétek gyökereit a Kárpátokon kívüli román politikai elképzelésekben kell keresni. A térségben kialakult egyéb kapcsolatok esetlegesek és alkalomszerűek voltak, nem befolyásolták huzamosabb ideig a nemzetek közötti viszonyo­kat, eltekintve a kisantant korszakától, mely korszak 1920-tól kezdődött, és a Versailles-ban kedvezményezett utódállamoknak a magyarok elleni együttes szembenállása jellemezte. Nyomai nem tűntek el, de az 1990-es évek köze­pétől a szerteágazó érdekek és az európai integráció miatt már nem eleven, sőt esetenként ellentétes reakciók jellemzik, pl. a kettős állampolgárság ese­tében. A horvátok, szerbek és románok állampolitikai érdekei ezzel kapcso­latban eltérnek az ukrán és a szlovák állampolitikai érdekektől. Az 1920-tól tartó korszak, kapcsolati rendszer kialakulásában két alapvető tényező, kap­csolatokat befolyásoló képlet játszott meghatározó szerepet. Az egyik még 1920 előtt fejlődött ki jellemzője pedig az volt, hogy a Kárpát-medencében, illetve a Habsburg Birodalmon belül kifejlődött nem­zeti részérdekek érvényesítésére térségen kívüli támogatókat kellett keresni, azaz a kapcsolati ügyeket nem lehetett kölcsönösségi vagy kétoldalúsági ala­pon rendezni, csak külső fél bevonásával. A másik a Versailles-i békerendszer sajátossága. A Kárpát-meden­cében a háborút lezáró hatalmi érdekek miatt úgy kellett meghúzni az új 158

Next

/
Thumbnails
Contents