Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Valóság

_ Ha a parlament ezt a javaslatot elfogadta volna, teljes mellszélességgel támogattuk volna Csehszlovákia megmaradását. A parlament nem fogadta el előterjesztésünket, ezért megbukott a népszavazási előterjesztés is. Ez volt a képviseleti demokrácia keretei közé illeszkedő utolsó kísérlete annak, hogy 1992. november 25-én a csehszlovák föderáció megszűnéséről szóló tör­vényjavaslat zárószavazásán a törvényesség látszólagosan betartassák. Előre látható volt, hogy egyetlen népszavazási javaslatot sem fogad el a prágai parlament, ezért a magyar képviselők a saját előterjesztésükön kívül minden más javaslat szavazásakor tartózkodtak. Ezért formailag valóban azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy politikailag nem legitim körülmények között szűnt meg Csehszlovákia. Erről szólt a prágai parlamentben 1992. december 17-én elmondott rövid felszólalásom. „Most is hasonló helyzet­ben vagyunk, mint hetvennégy évvel ezelőtt. Akkor sem a népakarat szerint alakult meg ez az ország, most sem a nép döntése által szűnik meg. Elődeink akkor sem értettek egyet azzal, ami történt, mi sem értünk egyet ezzel a tör­vénytelenséggel. Legitimnek csak azt tartjuk, ami a nép akaratából történik. Az ország megalakulásához és hagyományaihoz hűen szűnik meg.” A Szlovákia önállóvá válása utáni első öt évben az új állam politiká­jának a felvidéki magyarok számára csak negatív következménye volt. Ez látszólag azokat igazolta, akik ellenezték ezt az állami önállóságot, csakhogy ennek magyarázatához azt is figyelembe kell venni, hogy miért volt ez így: mert bosszút akartak állni a magyarokon, hiszen ők elutasították a szlovák érdek érvényesülését. Emlékezzünk: már az alkotmány elfogadásánál kez­dődtek a bajok, mert mi nemcsak a politikai, hanem az elvi ellenzék pozíci­ójából is támadtuk a tervezetet. Nem teremtettünk semmilyen egyezkedési vagy kiegyezési lehetőséget. Majd a nyelvtörvény következett, a kétnyelvű iskolai bizonyítványok megszüntetése, az iskolaigazgatók elbocsájtása. Köz­ben a közigazgatási területi átrendezés, azzal kapcsolatban szerveztük meg 1994. január 8-án a komáromi nagygyűlést, aminek eredménytelenségéről mi magyarok tehetünk, egyes magyarok. Soha nem felejtem, hogy ennek a legnagyobb felvidéki magyar összefogás szervezésének finisében a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alelnöke nemzetárulónak nevezett engem, mert makacsul szorgalmaztam az önkormányzati nagygyűlést. Én magamat felvidéki, azaz szlovákiai, korábban csehszlovákiai, még korábban egyszerűen magyarként meghatározó ember arra szeretném figyel­meztetni minden nemzettársamat: nézzünk szembe elődeink és saját ma­gunk tévedéseivel, baklövéseivel és tetteivel. A ma valósága a saját múltunk Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. 152

Next

/
Thumbnails
Contents