Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... 11. hogy ki találkozik velem. Később, 1978-tól pedig a jogvédő bizottság miatt kellett a véletlenszerű találkozásokat kerülnöm. Mert aki velem kapcsolatba került, a politikai rendőrség figyelmének célpontjává válhatott. Elszigeteltségemnek azonban volt egy tőlem független oka, fejezete is. Az 1980-as évek elejétől a felvidéki magyar értelmiség velem egyidős és valamivel fiatalabb korosztálya is tudatosan maradt távol tőlem. Ez leginkább az Ír ódia nevű szalonforradalmárok, írogatok, verselgetők társaságára és a hozzájuk kapcsolódó akkori fiatalokra vonatkozik, akik később liberálisnak nevezték magukat. De a felvidéki magyarok általában és személyenként sem óhajtottak velem gyakran kapcsolatba kerülni, sokan még az utcán is messze elkerültek, csak itt-ott néhány an, konspirációs körülmények között kerestek fel. A magyarországiakkal pedig egyéb okok miatt érintkeztem szórványosan, részben őket is védve, valamint fedezve egyetlen lehetséges menekülési utamat is. De szinte egyetlen magyarországi kapcsolatom őszinteségéről sem lehettem meggyőződve, mindig megmaradt bennem a kétség, hogy vajon nem csak színlelt rokonszenvvel találkoztam-e. A nagy kivétel Csoóri Sándor volt és Bence György. Rendszeresnek mondható kapcsolatom Csehszlovákiában csak néhány szlovák és cseh ellenzékivel volt - ők nem féltek velem találkozni, 1986-ig biztosan nem, sőt nekik is fontos volt, hogy találkozzunk. A rendszerváltozást megelőző három évben, 1986 végétől azonban ez az érdeklődés is megváltozott - a politikai rendőrség pengetni kezdte a nacionalista húrokat, és ennek hangjaira ők is fogékonyak voltak. Egyetlen kivétel volt, egy prágai, Petr Uhl, a eltartások és egyéb ellenzékiek tömkelegéből a legtisztességesebb. A miniszterjelöltségem fél napjának idején azonban ismét kellemetlen helyzetbe jutottam, mert a rendszerváltozásnak ezt az átmeneti korszakát pillanatok alatt eluralta a nagyképűség. Mindenki királycsináló akart lenni. Szigeti Lászlónak - ki azóta a kalligramos ragadványnévre tett szert -, az FMK-sok söprögetőjének, volt kommunista pártbizalminak ötlete alapján azt javasolták a hatalmon bévüli, akkori „bolsevik” magyarok, azaz FMK-sok az akkori szlovák „bolsevikeknek”, azaz a VPN-nek, az akkori politikacsinálóknak: legyen nemzetiségi (vagy multikulturális) minisztere a csehszlovák kormánynak. Más jelölt erre a posztra nem jutott eszükbe, mint én, hiszen én voltam a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozat egyetlen magyar aláírója. Életkorom miatt is alkalmasnak bizonyultam erre, akkor már bőven túl a negyvenen, az „1968-as” magyarok közül talán csak nekem van olyan múltam, melyet nem szennyez be a kommunista párttal és a titkosszolgálatokkal 12
