Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
hogy a demokratikus viszonyok szárnybontogatásával párhuzamosan újraéled a közteherviselés szunnyadónak vélt szelleme. A rendszerváltozás első évének tavaszán egy dél-gömöri kis faluban, Simonyiban egy falugyűlésen Habodász István (Isten nyugosztalja) felajánlást tett a létrehozandó felvidéki magyar egyetem (a komáromi Jókai Egyetem) támogatására, és ezzel megszületett a rendszerváltozás utáni első és mindeddig utolsó magánkezdeményezésű felvidéki magyar alapítvány - a Simonyi Alapítvány. De mi lett a sorsa? Belefulladt a felvidéki magyar közéletben örvénylő ellenségeskedésbe - csakúgy, mint az egyetem kezdeményezése is -, ne felejtsük a Független Magyar Kezdeményezés szervezte a magyar egyetem elleni akciókat. El kell fogadnunk néhány, akár paradigmaként kezelendő megoldási javaslatot. Létre kell hozni az elsősorban közművelődési célokra megalakult szervezetek szövetségét, ennek csak egyike a Csemadok, még ha legfontosabbika is. Ezzel párhuzamosan meg kell szervezni az egyéb szakmai civil szervezetek kapcsolati hálózatát. Ezt követőleg pedig ki kell alakítani az adófizetők és adót már nem fizető magyarok olyan kötelezettségi rendszerét, hogy egyrészt adójuk törvényes részét egy közösségi kasszába utalják, valamint évi jövedelmük egy százalékát ugyancsak ebbe a közösségi alapba fizessék be. Ha ugyanezt megteszik a magyarországi érdekeltségű szlovákiai nagyvállalatok, a Slovnaft, az OTP Slovakia, a CBA és a többi magyarországi anyavállalatú szlovákiai cég is, akkor a felvidéki magyar közművelődés és közoktatás sohasem látott fejlődésnek lendülhet. Az ilyenfajta javaslatokkal kapcsolatban is van azonban egy szomorú tapasztalatunk. A magyar közművelődési intézmények működtetésére létrehozandó önadózás javaslata már az 1990-es évek közepén megfogalmaztatott. Ezt akkor közgazdászaink fűrészelték el, megvalósíthatatlannak minősítve az elképzelést, ezért nem is tétetett közhírré. Azóta fel sem merült ilyen javaslat, hiszen a szlovákiai magyar politika 2007-ig a nagyvállalkozók és a gazdasági oligarchia érdekeinek kielégítésével volt elfoglalva, nem a magyar társadalmi szerkezet működtetésével, érdekeinek képviseletével - 2007 óta pedig a belső viszályokkal, vetélkedéssel, közszolgálati alkalmatlanságának takargatásával. Vannak azonban kihasználatlan és rejtett tartalékaink. Elsősorban a helyi jellegű polgári társulásokat sorolhatjuk ide. Vagy nem lelte meg az MKPa hozzájuk vezető utat, vagy csak akkor került velük kapcsolatba, ha mondjuk a társulás vezetőjét az MKP-ban is tisztségviselővé választották. Az MKP nem építette ki a felvidéki magyar értelmiséghez fűződő kapcsolatát, így az Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 117
