Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
érdekütköztetés, tehát az újabb konfrontálódás, majd kompromisszumkeresés területe. Ha az 1990-es évek első felében a szlovák titkosszolgálattal és rohamrendőrséggel is szembeszálló felvidéki magyarok 1994-ben eljutottak a komáromi nagygyűlésre, alig hihető, hogy néhány év alatt végleg a félénkség és a megalkuvás irányában változott volna a magatartásuk. Ha pedig egy időre így változott, akkor azért, mert abba az irányba befolyásolták, illetve szocializálták őket. Ez információ, szervezés és egyéb közhatás, főleg félrevezetés következménye - ez a politikai osztály bűne, az MKP bűne is. Ha valóban ez történt, akkor az elmúlt húsz évben a felvidéki magyar politika közszereplői a főbűnösök abban, hogy ez a magyar közösség a széthullás útjára jutott. A népünktől eredendően nem arra kaptak, illetve kaptunk megbízatást, hogy őket ebbe az irányba tereljék, illetve tereljük. Ha mégis ezt tették, tettük velük, akkor a népet félrevezették - félrevezettük. Ez pedig bűn, bűnhődésnek és megtisztulásnak, majd újjászületésnek kell követnie. Gomboljuk újra a mellényt! Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán Nem ártana elővenni a szabásmintát A Magyar Koalíció Pártjának 2010-ben elszenvedett választási veresége után elsősorban önmagát kellene rendbe hoznia, mert a párt - bármilyen furcsán hangzik is, a köztes sikerek ellenére is - 1998 óta, a három párt egyesülésétől folyamatosan a szétesés állapotában van. Nem tudta önmagát működőképes párttá egyesíteni az elődpártok szerkezeteiből. Az MKP-n belüli törésvonalak az egyesítéstől 2010-ig egyre kevésbé követték a korábbi szerkezeti elemeket, mindinkább az újonnan megjelenő személyes érdekek szerint rajzolódtak ki. Egy tekintetben maradt következetes az MKP: az Együttélésből származó értékek lerombolásában. Az MKP felelős vezetői a párt területi szerkezetében nem alakítottak ki működőképes és természetes területi egységeket (kistérségeket), nem serkentették a szakpolitizáláshoz szükséges tagozatok létrehozását, a szakmai bizottságokat és tanácsokat pedig nem a szakmai szempontok, hanem a területi nevezés vagy rokonszenv szerint működtették. Az MKP nem azért jutott ebbe az állapotba, mert ne lett volna pártszervezési elképzelése, és hiányoztak volna az állapotoknak megfelelő működtetési javaslatok, hanem amiatt, hogy a pártelnökök és helyetteseik, valamint az önmagukat pozícionált tisztségviselők saját, teljes jogú hatalmukat védték a pártszerkezettel szemben. Bugár nem engedte működtetni az ügyvezetői 111