Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
A II. világháború után ez a helyzet annyiban változott, hogy az 1920-tól keresett regionális magyar tudat helyett most már egyértelműen Magyarországgal szemben, jobb esetben Magyarországtól függetlenül kellett egyénként is és közösségként is meghatározni magukat az elszakított magyaroknak. Ez a körülmény önálló, helyzetfüggő, pragmatikus, szerencsés vagy kevésbé jó megoldásokat eredményezett. Ebben a kötéltáncosi ügyeskedésben ment tönkre egy nemzedék (vagy kettő), és nőtt fel egy vagy két új korosztály. A rendszerváltozás 1990-ben telibe találta az ilyen körülmények között szocializálódott, 20. és 30. életéve között levő, karrierre vágyó, elszakított magyar korosztályt. Ennek a nemzedéknek az alapvető létélménye azonban már nem az elszakítottságból eredt, hanem a beilleszkedés vagy a hasonulás buktatóiból. Ez sajátosan határozta meg az elszakított magyar közösségek országonkénti magatartását és az általuk kitermelt új politikai vezetőik viselkedését. A rendszerváltozás kezdete, a többpárti politikai rendszer felélesztése és a demokrácia elveinek érvényesíthetőségével kapcsolatos ködös elképzelések közepette - az addigi tapasztalatok alapján - a Magyarország határain kívül élő magyarok számára legfontosabb bizonyosság volt: ha nem szervezik meg politikai életüket, akár önállóan, akár beilleszkedve, és nem szervezik újjá közéletüket, elnyeli őket a történelem. Ennek az önszerveződésnek híján ez lesz a sorsuk, noha 1989. október 23-án Magyarországon kihirdették azt az alkotmányt, amely szerint felelősséget éreznek a Magyarország határain kívül élő magyarok iránt. Az alkotmánynak ez az új eleme azonban csak érzelmeken alapult, nem állt mögötte semmilyen kézzelfogható vagy megvalósítható elképzelés. A rendszerváltozás kezdetén ezért az önvédelmi ösztönök, történelmi tapasztalatok szerint és különböző ügyeskedésekkel szerveződött meg az elszakított maradék magyarok politikai élete. A felvidéki körülményekre már egyszer kitértünk, ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy a három rendszerváltoztató politikai szerveződés három különböző létélmény, eszme vagy különféle egyéni célok csoportos kifejezéseként jelent meg. Közös volt bennük, hogy nem akartak nyíltan szembeszegülni az éppen hivatalban lévő hatalommal, és együttműködni is szerettek volna vele. Az együttműködés és a szembenállás mértéke és minősége azonban eltérő volt - a megalkuvástól a következetes közösségi érdekérvényesítő magatartáson át az ellenállási indulatokig terjedt. A felvidéki magyar közösség társadalmi szerkezetének szétesésére és önvédelmi képességeinek csökkenésére utal, hogy nem alakult ki az a Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 103
