Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Bíró Zoltán: Duray Miklós hosszú háborúja
m Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. nemzetre Gyurcsány Ferenc személyében a kettős állampolgárságról szóló - amúgy szerencsétlen - népszavazás kapcsán. De emlékezzünk arra is, hogy milyen gyógyír volt a magyar telkeknek a jámbor, jelképes értékű magyar igazolvány is és még inkább a magyar állampolgárság kiterjesztése akkor, amikor az Orbán-kormány került hatalomra. Heves háború zajlott itt az anyaországban akkor a nemzet ellen és a nemzetért. Ekkor tört a felszínre és vált láthatóvá, átélhetővé mindenki számára a már évtizedeken át folyó „hideg”, lefojtott háború az internacionalista pártállam és a nemzeti ellenzék között. A Kádár-rendszerben látszatbéke volt, civilek kisebb-nagyobb csoportjai néhány kiváló személyiséggel az élen próbálták menteni a menthetőt, fenntartani a kapcsolatokat az utódállamok magyarságával a rendszer ellehetetlenítő, megfélemlítő diktátumai ellenében. Háború volt az, riasztóan aránytalan erőviszonyok közepette, a felszín alá szorítva. A kommunista internacionalizmus ideológiája és hatalmi gépezete igyekezett megbénítani a legtermészetesebb nemzeti törekvéseket, eközben az utódállamok kommunista hatalmai ugyancsak internacionalizmust hirdetve érvényesítették kíméletlenül vélt vagy valóságos nemzeti érdekeiket, elsősorban éppen a náluk kisebbségi sorba szorult magyarsággal szemben. És azután? Az után jött a rendszerváltás (vagy ahogyan a szerző is emlegeti a változatokat: váltás, változtatás, változás, esetleg átalakulás) és vele a remény, hogy azzal a nemzet életében is rendszerváltás következik, mégpedig a magyarság javára mindenütt, immár a szabadság, a demokrácia adta lehetőségek szerint. Nem vitás: a határok valóban átjárhatóvá váltak, a többpártrendszer keretében a magyarok is szabadabban szerveződhettek politikai érdekeik képviseletére, szabadabban adhattak hangot igényeiknek vagy követeléseiknek. Ám az előző rendszerben az internacionalista diktatúra nyomta a fejeket a víz alá, a rendszerváltás után demokrácia címén a globalizmus liberális diktatúrája. Nekünk egyik is, másik is elsősorban a veszteségeinket szaporította, más-más módon ez ideig ez is, az is már-már nemzeti létünkben fenyeget. Alighanem erre is gondolt Duray Miklós, amikor keserűen így összegezte tapasztalatait a rendszerváltásról: „A diktatúra egyértelmű, mint a szakadék, aki belezuhan, aligha éli túl. A demokrácia olyan, mint a láp: büdös, de van esély a túlélésre, ha nem véti el a lépést az ember; ha oda lép, ahová irányítják.” Ennél is mélyebb keserűséggel fogalmaz, amikor arról ír, hogy megbukott a kommunista rendszer, ami neki személy szerint is azt jelenti: „Ezért érdemes volt élni.” Majd mindjárt hozzáteszi: „De ami utána következett?...ezért nem volt érdemes élni.” Tekinthetjük ez utóbbi mondatot 8
