Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)

Számadás - Huszonöt év buktatói és tanulságai

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. A magazin címére már nem emlékszem, mert csak röpkén láttam, de a ma ismert térkép már akkor le volt rajzolva. Akiknek bennfentes információik voltak, tudták, mi fog történni térségünkben. Ezt azért említem, mert azokon a helyeken, ahol a változások történtek, a tömegek semmit sem tudtak, csak nyugtalanok voltak, mert a levegőben lehetett érezni valami sajátosat, olyas­valamit, amit az addigi negyvenegynéhány évben soha.- Noha sejtettük, hogy bekövetkezik, miért ért bennünket mégis felké­születlenül a változás?- Nem azonos felkészületlenségben érte az események sora az egyes kommunista államokat. Úgy tűnik, mintha Lengyelország lett volna a leg­felkészültebb, hiszen ott már 1989 nyarán többpárti választások voltak. Magyarországon is 1985-től kísérleteztek a többes jelöléssel, ennek során harmincketten lettek sikeresek - legismertebb közülük egy szegedi újságíró, Király Zoltán -, de valódi ellenzékiek csak később, a megüresedett képvise­lői helyekre jutottak be. így lett országgyűlési képviselő 1989 tavaszán Ta­más Gáspár Miklós. Ha a magyarországi eseményeket nézzük, például Nagy Imrének és társainak újratemetését (1989. június 16-án volt), ez elég biztos jele volt annak, hogy az MSZMP vezetése már készül a változásra. Nem a belülről fakadó változtatásokra, hanem arra, hogy felkészült egy esetleges politikai vagy szerkezeti átalakulásra, hogy ne veszítse el a talajt a lába alól. Az események kicsit hasonlítottak 1956 tavaszához és őszéhez, de a körül­mények sokkal kedvezőbbek voltak. Magyarországon az MSZMP sikeresen vette a rendszerváltozás bukta­tóját, nagyrészt átmentette magát, Csehszlovákia és Szlovákia kommunista pártja azonban nem tudta ugyanezt megtenni. Még a második garnitúra sem. Ez azt jelenti, hogy felkészületlenek voltak, azaz nem voltak eléggé tájé­kozottak. Ideig-óráig, pár hónapig még mentették a bőrüket, 1990 tavaszán a második/harmadik vonal még előfordult az új struktúrában (a szövetsé­gi kormányt például egy kommunista pártkáder, Marián Calfa vezette), de utána eltűntek. A szlovákiai Demokratikus Baloldal Pártja is utódpártként harmadik-negyedik garnitúrás személyekből állt össze, akik a rendszervál­tozás előtt semmilyen vagy nagyon kis szerepet játszottak a pártvezetésben, a párt által alapított intézetek munkatársai voltak. Románia pedig egyáltalán nem volt felkészülve, ott gyilkolni kellett. Érthető, hogy a második román pártvonal kinyírta az elsőt, mert ha nem ezt teszi, akkor az első nyírta volna ki a másodikat. 82

Next

/
Thumbnails
Contents