Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire
Számadás - Visszaemlékezés a rendszerváltozás kezdeteire kitartása talán ennyiben hozzájárult a kommunista hatalmi rendszer megdőléséhez. De ennek is voltak előzményei. Az eseményeket azonban nem sima folyamatként kell értelmeznünk, hanem inkább bakugrásokként. A reform szükségességének felismerése két előzményhez köthető. Az egyik a Nyugat által a kommunista államokkal szemben elrendelt technológiai embargó volt, az ún. COCOM-lista, illetve a Helsinki-folyamat. Ez utóbbi az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia 1975-ben, Helsinkiben aláírt Zárónyilatkozata nyomán jött létre. A zárónyilatkozat három nagy témaköréből a harmadik, az ún. harmadik kosár tette lehetővé, hogy a nemzetközi figyelem középpontjába kerültek az emberi jogok, a szabadság kérdése. Ez ütött rést a kommunizmus átláthatatlan és átjárhatatlan falán. Ennek a következtében kerültek nyilvánosságra a kommunista országokban elkövetett jogsértések. Még ha börtönbe csukták is a kommunista rendszerben a másként gondolkodókat, szembe kellett velük nézni a kommunistáknak, mert elkezdték az ügyeiket tárgyalni nemzetközi fórumokon. Ettől kezdve már nem tűnt annyira nyomasztónak a világ kettéosztottsága. Nekem ezt jelentette a Helsinki Záróokmány. Én akkor igazán optimista voltam. Azt hittem, hogy valóban bekövetkezik egy olyan lazulás, amilyen a ’60-as évek közepe táján volt és 1968-ig tartott. Ebben ugyan csalódtam, de végeredményben mégis jól éreztem, mert eljutottunk 1989-ig.- A bukást tehát rendszerhiba okozta. Engem nagyon érdekelne az, hogy ez a kelet-közép-európai térség onnan a tengeren túlról hogyan nézett ki? Mit látott ebből Amerikában?- Lehet, hogy szerencse, lehet sajnos, hogy a kommunista hatalmi rendszer utolsó napjainak vergődését csak Amerikából szemlélhettem, de onnan többet lehetett látni, mint itthonról. Amerikában meg voltam róla győződve, hogy ha nem is a rendszer bukása, de a hatalmi övezetek határának megváltozása rövidesen bekövetkezik. Például Amerikából 1988 őszén, 1989 tavaszán nagyon egyértelműen látszódott, hogy a Szovjetunió a balti államokból hamarosan ki kell, hogy vonuljon. Azt csak egészen bizalmas forrásból tudtam meg, hogy 1989 tavaszán a Szovjetunió eljutott addig a pontig, hogy nem fog katonai erővel beavatkozni egyetlen egy országban sem, ha az ottani népi erők a politikai rendszer megváltoztatását fogják követelni. A Szovjetunió eldöntötte, nem lesz még egyszer 1956 vagy 1968. Viszont 1989 kora tavaszán, amikor az USA külügyminisztériumában jártam, egy bizalmas beszélgetés végén úgy köszönt el tőlem az egyik vezető beosztású ukrán 73
