Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Az első zárszámadás
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. szárnyának tagjai közül sokan bocsánatot kértek amiatt, hogy nem sikerült több képviselőt meggyőzniük javaslataink támogatására. És mindjárt másnap ők kértek bennünket, hogy támogassuk az általuk benyújtott javaslatot a képviselők és a szövetségi kormány tagjainak feddhetetlenségi vizsgálatára. Mi ezt készségesen vállaltuk. Az Alkotmánylevéllel kapcsolatos parlamenti tevékenységünk éppen e kivonulás miatt tekinthető sikeresnek - nem voltunk hajlandók szavazatunkat adni egy olyan törvényhez, amely alacsony szinten biztosítja jogainkat. Alacsonyabb szinten, mint a mai európai jogfelfogás.4 A Szlovák Nemzeti Tanácsban ülő képviselőink szereplése a hírhedt nyelvtörvény (melyet Ján Carnogursky terjesztett elő) szavazása során azonban nem csupán sikertelen volt, hanem elszomorító is. Tény, hogy ez egy szörnyű magyarellenes kampány kellős közepén történt, és Szlovákia levegőjében tapintható volt az idegengyűlölet. E körülmények azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy képviselőink többsége szavazatát adta a nemzeti kisebbségeket sújtó törvényre - ellentétben a szavazóiktól kapott megbízatással és ellentétben mozgalmunk programjával. Központi Ügyvivői Testületünk még a múlt év (1990) augusztusában állást foglalt a készülő nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Ebben elutasítottuk mind a kormánypártok, mind a Szlovák Nemzeti Párt törvényjavaslatát. Ez utóbbit a Matica slovenská dolgozta ki. A törvényjavaslat parlamenti tárgyalása előtti időben minden gyűlésünkön elhangzott, hogy a kormánykoalíció által előterjesztett javaslatot csak akkor támogathatjuk, ha abba beépítik a kisebbségek nyelvének védelmét. Ez azonban nem történt meg, sőt a nemzeti kisebbségek nyelvének hátrányos megkülönböztetését jelentő pontok is kerültek a törvényjavaslatba. Képviselőink nagy része mégis megszavazta ezt a törvénytervezetet. Ráadásul közöttük volt Intéző Bizottságunk három tagja (Szabó Rezső, Harna István és Bauer Edit, de Mikó Jenő református püspök is). Leginkább az róható fel képviselőinknek, hogy a parlamenti klubban nem alakítottak ki egységes álláspontot, hanem „a lovak közé dobták a gyeplőt”, egymás lelkiismeretére bízva a döntést. Az a véleményem, hogy ilyen fontos törvény esetében ez helytelen magatartás volt. A lelkiismeret szavát - ha van ilyen - az ingatag emberekben a pillanatnyi hangulat bármikor elnyomhatja. És helytelen volt, hogy hagyták magukat befolyásolni a kormánypárti képviselőktől, akik folyamatos nyomást gyakoroltak rájuk. A trójai faló szerepét ismét az FMK játszotta el. Nagyon-nagyon fontos lenne, ha a jövőre nézve okulnánk ebből az esetből, hogy ilyen többé ne történhessen meg. 266
