Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. újdonsült kabinetnek gyorsan le kellett mondania, hogy várjon tizenhat órát az újabb eskütételre. A figyelmetlenség minden bizonnyal a kormányalakítás körüli idegesség visszahatása volt. De a nyugtalanság ez után sem ült el. A koalíciós tárgyalások során ugyanis kiderült, hogy százszázalékosan a kormánypártok sem megbízhatók. Mind a szlovák kereszténydemokraták, mind a Nyilvánosság az Erőszak Ellen parlamenti képviselői között akadtak olyanok, akik a Szlovák Nemzeti Párt irányába húztak. Ezek - esetleg együtt a kommunistákkal - az elnökválasztás során Havel ellen szavazhattak volna. Sőt, a csehek között is volt néhány Havel-ellenes képviselő. Igaz, az esélytelen ellenfelek miatt ők vissza is léptek - csak egy elnökjelölt volt, mégis megtörténhetett volna, hogy Havel nem kapja meg a 3/5-ös többséget. Ez nemcsak azt jelentette volna, hogy egy időre elnök nélkül marad a köztársaság, hanem olyan politikai vákuumot idézett volna elő, amelyben a szlovák szeparatis- ták akár kikiálthatták volna az önálló államot is. Szlovákiában ugyanis ilyen hangulat uralkodott. A Szlovák Nemzeti Párt néhány képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsban a testületet már Szlovák (birodalmi) Gyűlésnek nevezte, a Szövetségi Gyűlésben pedig önálló szlovák jegybankot követelt. A félelmeket igazolta a köztársaságielnök-választás eredménye. Noha a kulisszák mögött agitáltak Havel támogatására, ötven képviselő mégis ellene szavazott. Megválasztása tizenhárom vokson múlott. Ha a Nemzetek Kamarájának szlovákiai képviselőitől ennyivel kevesebb szavazatot kapott volna, megbukik az elnökválasztáson. Ez egyértelmű figyelmeztetés volt azok számára, akik az ország egységének megőrzésén fáradoztak. A szlovákok és a csehek viszonya egyre feszültebbé vált, ebben a helyzetben Havel nélkül az egység aligha lett volna megtartható. A szlovák szeparatistáktól való félelem megalapozott volt. Június végén ugyanis példátlan esemény történt Szlovákiában. Nyitrabánon (Bánovce nad Bebravou) leleplezték Jozef Tisó, római katolikus plébános és a Szlovák Köztársaság egykori, fasiszta lelkületű, náci szolgálatban álló elnökének emléktábláját. Tisót 1947-ben a Csehszlovák Köztársaság szétverése, Szlovákiának a második világháborúba való beléptetése, a zsidó lakosság deportálása és a német hadsereggel való együttműködés miatt háborús bűnösként halálra ítélték és felakasztották. Az emléktáblát a nyitrai római katolikus egyházmegye újdonsült püspöke, Chrizostom Korec leplezte le. Noha kb. tíz nap múlva - főleg a nemzetközi felháborodás miatt - a táblát eltávolították, mégsem lehet napirendre térni ezen esemény fölött, hiszen ez határvonalat jelent Csehszlovákia 234
