Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Elő történelem: a mikrofonnál és a kamera előtt Duray Miklós
Leltár - Élő történelem...- Akkor, amikor kiadták a végzést a Belügyminisztériumban, hogy nem fejthetünk ki a továbbiakban semmilyen tevékenységet. Abban az időben egyébként egy nagyon érdekes vita alakult ki. 1968-69-ben én 23-24 éves voltam. A 2, 3, 4 évvel fiatalabb társaim akkor nagyon rossz néven vették tőlem, hogy azt az álláspontot képviseltem, hogy ha a Belügyminisztérium kiadja ezt a végzést, akkor ne fellebbezzük meg. Egyrészt azért, mert teljesen fölösleges, másrészt az embereinknek, akik a Magyar Ifjúsági Szövetség révén váltak ifjúsági vezetővé, és ilyen-olyan helyi vagy regionális pozíciót tudtak szerezni a szlovákiai ifjúsági társulás keretében, nos, mi azoknak a pozícióját veszélyeztetnénk azzal, ha fellebbeznénk a végzés ellen. Azon a véleményen voltam, hogy ha a fiatal magyar emberek meg tudnak tartani pozíciókat ilyen körülmények között, akkor segíteni kell őket ebben, és nem szabad olyan helyzetet teremteni, amelyben csaknem biztosan rontjuk az esélyeiket az ifjúságpolitikába való beleszólásra. Tény az, hogy volt, akinek ez segített, s volt, akinek nem. Ebben a mérsékletességünkben közrejátszott az is, hogy éppen a legmagyarabb tömböt nem sikerült megnyernünk a reformmozgalomnak és az önálló, de nem független magyar ifjúsági szerveződésnek. A kommunistákkal és a szlovák szemlélettel együttműködő magyarok zöme éppen a galántai és a dunaszerdahelyi járásban volt. Ok csak a mindenkori hatalommal akartak együttműködni. A történelem pádig ismétli önmagát. 1989-1990-ben a Független Magyar Kezdeményezés bázisa is ebben a térségben volt, és innen rombolták ezek a posztkommunisták az önálló magyar gondolkodást, akkor még két magyarországi párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz közreműködésével.- Mi volt 1968?- 1968 részben annak az értelmiségnek a lázadása volt, amely a párton belül rájött arra, hogy nem jó irányba halad Csehszlovákia Kommunista Pártja, részben pedig egy szlovák-cseh ellentét következménye volt. És még egyszer mondom, nem tudok szabadulni attól a gondolatomtól, éppen a brezsnyevi doktrínával kapcsolatosan, hogy az 1968-as év első felében lezajlott eseményeknek lehetett valamilyen provokatív szándéka is. Ugyanis akadtak olyan megnyilvánulások is 1968 első felében, melyeket ha reformkommunista szemmel nézek, akkor azok már nem fértek el a reformkommunizmus keretei között. Számomra ugyan szimpatikus volt, hogy nem csupán a kommunizmus megreformálásáról lehet szó. Csak kételkedem abban, hogy azok a reformkommunisták, akik eljutottak egy ilyen álláspontra, a saját 201
