Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Elő történelem: a mikrofonnál és a kamera előtt Duray Miklós
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. Én is azok közé tartoztam, akik ugyan részesei lehettek e folyamatnak, de bizonyos mértékig mégis csak kívülről szemléltük, mert nem tartoztunk a legbelsőbb körökhöz. Mi akkor úgy láttuk, hogy rendeződik a szovjet-csehszlovák viszály. Valóban úgy tűnt, mintha megkapta volna a csehszlovák párt a szovjetektől a jóváhagyást. Olyan okunk is volt ezt feltételezni a külső jeleken kívül, hogy Csehszlovákia 1935-től nagyon közel állt a Szovjetunióhoz. Legalábbis a hatalmi politikájában szövetségest talált a Szovjetunióban, hiszen még az első köztársaság idején kötöttek egy olyan kétoldalú szerződést, amelyben garantálták az államhatárokat. Tehát akkor, amikor már Angliában az angol konzervatívok körében megfogalmazódik, hogy felül kellene vizsgálni Trianont, akkor kötik meg a csehszlovák-szovjet szerződést, amelyben az államhatárokat szándékoznak garantálni. 1943-tól pedig egyre szorosabbra fűződik a viszony a csehszlovák emigráció és a Szovjetunió között, éppen a német- és a magyarellenesség, valamint a területi rekonstrukció miatt. 1945-től a csehszlovák követelések egyetlen igazi támogatójának a Szovjetunió bizonyult, hiszen a nyugati hatalmak fenntartásokkal fogadták azokat. Inkább úgy mondhatnám, hogy néma szemlélői voltak, de nem jóváhagyói. Ráadásul a Szovjetunió ekkoriban szorgalmazta is a csehszlovák követelések elfogadását. Tehát ennek következtében Csehszlovákiának is érdeke fűződött a Szovjetunióval való jó kapcsolatokhoz, és ezt Moszkvában nyilván tudták, tudatosították, így mi ebből azt a következtetést vontuk le, hogy ez jelentheti az alapját annak, hogy Ágcsernyő után minden rendbe jött. Tévedtünk. A tévedésünk ezzel a magyarázattal, amit elmondtam, bocsánatos bűnnek tekinthető, mi ugyanis egy dologra nem gondoltunk akkoriban. Noha korábban volt olyan érzésünk, hogy a Szovjetunió megbosszulja majd a prágai tavaszt. Többek között azt mondtuk, hogy Moszkva el fogja zárni a kőolaj- meg a gázcsapot, hogy ha Csehszlovákiában tovább folytatódik a kommunista rendszer lebontása. Arra nem gondoltunk, hogy ebben a térségben csak Csehszlovákiában nem tudta megvetni a lábát a szovjet katonai hatalom, ugyanis 1945-ben elhagyták az országot, és utána nem volt megfelelő indok, hogy szovjet támaszpontokat alakítsanak ki. Csehszlovákiának viszont rettentő hosszú határa volt Ausztriával és Nyugat-Németországgal. Csehszlovákia frontövezetbe tartozott az akkori megítélés szerint, így a szovjet terjeszkedésnek, illetve hatalmi politikának sebezhető helye volt attól, hogy nem állomásoztak itt szovjet csapatok. Abban az időben született meg a brezsnyevi doktrína, és ennek az érvényesítése Csehszlovákiában csak a szovjet csapatok bevonulásával volt elképzelhető. Ugyanis a brezsnyevi doktrínának az alapelve az volt, hogy 198
