Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Jelentés a magyar kisebbség helyzetéről a csehszlovákiai magyar kisebbség nyilvánosságának
Leltár - Jelentés a magyar kisebbség helyzetéről... lakosságot. Ráadásul 1970-ben a nyugdíjasok aránya közel 40%-kal volt nagyobb a magyarok esetében, mint a szlovákoknál, és munkaalkalom híján a magyar háztartásbeli nők aránya kétszeresen felülmúlta a szlovák háztartásbeliek arányát. A munkaalkalom hiánya részben abban keresendő, hogy megszüntették a szövetkezetek mellett a melléküzemágak működését, részben pedig az ipari munkahelyek hiányában, amelynek fő oka az, hogy ipari üzemeket főleg a magyar etnikum területén kívül, jobb esetben a nyelvhatáron telepítettek. Éppen a nyelvhatáron húzódó járások zömében az ipari munkahelyek 80%-a a magyar településterület peremén vagy azon kívül létesült. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a magyar etnikum belterületén és a nyelvhatáron létesült ipari munkahelyek szakkáder-igényének, valamint az üzemek és hivatalok adminisztrációs személyzetének többségét - tehát a magasabb társadalmi státust biztosító helyeket - a szlovák etnikum területéről idetelepülőkkel elégítik ki. Ennek következtében Dél-Szlovákia 15 járásában az ingázó munkások többsége magyar nemzetiségű. Az ingázó magyarok, akik az összes gazdaságilag aktív magyar lakosság 50%-át képezik - cca. 150 ezer fő - részben ipari munkásként, segédmunkásként dolgoznak. A saját etnikai területen munkához nem jutó magyar lakosság az ország egyéb területein, az 1970-es években megvalósuló nagyarányú területfejlesztési beruházások által jutott munkaalkalomhoz. A közép- és nyugat-szlovákiai kerület tisztán szlovákok által lakott járásaiban az eddig soha sem látott méretű beruházási akciók, lakás- és útépítések, modem ipartelepítések ugyanis ismét elkerülték a déli, a magyar kisebbség által lakott területeket. A beruházásokból való kimaradás nagyságrendnyi különbségben mutatkozott meg a hetvenes években. A magyar, illetve a nemzetiségileg vegyes járások zömében a ’70-es évek közepén az egy főre jutó kerületi beruházási részarány átlagban 50%-kal volt alacsonyabb, mint a szlovák járásokban. Szlovákiai viszonylatban azonban a magyar etnikum területének 50-80%-os volt az elmaradása. Csupán a szlo- vákosítás szempontjából kiemelt dél-szlovákiai városok kaptak nagyobb arányú fejlesztési alapot, s ez egyúttal azt jelentette, hogy a nemzetiségi arány rohamosan kezdett eltolódni a szlovák nemzetiség javára. Ezt a tendenciát igazolja az 1960-as évek végén kidolgozott eszmei terv, amely szerint Pozsonyt, Szlovákia fővárosát 2000-ig egymillió lakost számláló nagyvárossá kell felfejleszteni. A terv megokolása pedig arra hivatkozott, hogy a fejlődő nagyváros asszimiláló hatást fog gyakorolni a Pozsony és Komárom közötti, 175
