Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Leltár - Kutyaszorító késve érték el a kisebbségi magyarság állóvizét, s 1968. március 15-én még felforgatási kísérletnek tartották megmozdulásunkat.) 1969-et, a forradalom leverésének százhuszadik évfordulóját - a bukás tanulsága és közép-európai időszerűsége miatt - jó alkalomnak tartottuk közös, magyar-szlovák megemlékezésre. A CSEMADOK KB, a MISZ KT, a JAIK, a CSEMADOK városi bizottsága és a Szlovákiai Gyermek és Ifjúsági Szervezetek Társulása közösen hirdette az ünnepélyes koszorúzást. Magyar részről felvonultattuk akkori politikai elitünket, de a szlovákok nem vették komolyan a lehetőséget, és V. Brodovcák mérnököt küldték, a Társulás egyik központi titkárát, akinek politikai súlya egyre csökkent, mivel következetesebb volt, mint környezete, és nem értett egyet sok mindenben a társulás alapításának elveivel, egyebek között a mi diszkriminálásunkkal sem. Igaz, hogy emberi és politikai magatartása miatt ő volt a legméltóbb a koszorúzáson való részvételre, de a társulás az ő kiküldésével vétett a diplomáciai illemszabályok ellen. A CSEMADOK Központi Bizottsága elnökének - aki egyébként miniszter is volt - a társulás elnöke lett volna a partnere. A koszo- rúzási ünnepélyt én vezettem, és bevezető beszédemet két pontra építettem. A soviniszta nemzeti indulatok demokráciaellenes voltára, az ebből adódó ellenforradalmi lehetőségekre, valamint arra, hogy az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot az orosz csapatok verték le katonailag. Most is alapelvként hangoztattam a térség népeit összekötő tényezők figyelembe vételét, mert politikai egyezség csak ilyen feltételek mellett lehetséges. Hasonló elv alapján igyekeztünk megteremteni a kapcsolatot a CSEMADOK Városi Bizottsága és a Matica slovenská azonos szintű szervezete között. A küldöttség egyik tagja én voltam, és ekkor is az előbb jelzett meggyőződésemnek adtam kifejezést: A CSEMADOK és a Matica között csak akkor alakulhat ki kapcsolat, ha a Matica elismeri a csehszlovákiai magyarok kollektív jogigényét, és nem kohol olyan híreszteléseket, hogy Dél-Szlovákiában a magyarok elnyomják a szlovákokat. A közös múlt és a közös jelen közös érdekeit kell tisztázni. A múltban az emberi jogokért folytatott harcok közös hagyománya kötött össze bennünket, a jelenben pedig a demokrácia védelme közös gondunk. Végül nem egyeztünk meg semmiben. A Matica képviseletének egyik tagja a Pozsony-vidéki körzeti kórház orvosa - betegeinek zöme magyar volt - dühös kirohanásában oda vetemedett, hogy elvitatta azon magyar betegek orvosi ellátásra való jogát, akik nem tudják leírni szlovákul betegségük tüneteit. A többi maticás pedig, mint a süket, csak ismételgette az ún. évezredes elnyomást. A találkozót a Szlovák Nemzeti 147
