Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... közelített a szlovák többség, a faji probléma is teljesen megoldhatatlannak bizonyult. A faji előítéletet ebben az esetben a cigánysággal szemben nem tudta leküzdeni az emberi arcot öltő szocializmus. A cigányok kollektív egyenjogúsítását - „internacionális” összefogással - a lehető legalacsonyabbra szorították vissza a nemzetiségi alkotmánytörvényt előkészítő bizottságban, s így az egyáltalán nem kapott alkotmányjogi formát. Megtagadták a cigányoktól nemzetiségük alkotmányos elismerését, és ezt azzal okolták meg, hogy nekik nincs nemzetiséget meghatározó jellegük, mert nincs egységes kultúrájuk, irodalmuk, nyelvük, települési területük stb. Ezért etnikai csoportnak nyilvánították őket, s továbbra is a pogrom-hangulatok prédái maradtak. Csupán egy kultúregyesületet engedélyeztek nekik, és azt később, a kommunista konszolidáció jegyében, a hetvenes évek első felében felszámolták. A konszolidáció korszaka újraélesztette az antiszemitizmus szörnyét is, most az anticionizmus leplébe burkolva. Nem csupán a nemzeti kisebbségek jogkövetelését tüntette fel úgy, mint a világ zsidóságának szervezkedését, hanem az egész demokratizálási folyamatot a zsidók és imperialista szövetségeseik mesterkedéseként állította be. A hatalom tudatában volt, hogy a zsi- dóellenesség örve alatt mindent el lehet adni. És ha a demokrácia zsidóérdek, akkor a nemzeti érdek ezzel ellentétes, mert a demokráciában elvesznek a nemzeti érdekek. így rögződött ez mind a meggyőződéses, mind a latens antiszemiták tudatában. A szlovák sajtóban közölt cikkeim, melyekben a szlovák nacionalizmussal szemben védelmeztem a magyar kisebbséget, nemcsak egyetemista társaim ellenkezését váltották ki, hanem ostromállapotot teremtettek albérleti lakásom körül is. A Predvoj című lap közölte lakcímemet egyik írásom alatt, nyilván megfontolt szándékkal. így a szlovák nacionalisták lincselési hadjáratot szerveztek ellenem. Szerencsére ebben az időben rendszertelenül jártam haza, néha napokig nem tartózkodtam otthon, ezért elkerültem a „népítéletet”. Csak szegény háziasszonyom rettegett, mert a lakásban is kerestek, és nem titkolták szándékukat. Ót is megfenyegették, hogy ne rejtegessen engem, mert úgyis elintéznek. Végül nem bizonyultak eléggé állhatatosnak, és elvonultak őrhelyükről. így ép bőrrel megúsztam ezt a kalandot. 1968 nyarán a IV. Nyári Ifjúsági Találkozót már a Magyar Ifjúsági Szövetség rendezte. A találkozó műsorát a MISZ propagálásán kívül a kisebbségi magyar közélet demokratizálásának szenteltük. Sürgettük a nemzetiségi társadalom intézményeinek kialakulását. Szó volt ott oktatásügyről is, de a magyar iskolaügy minisztériumi irányítója, Mózsi Ferenc visszautasította 132
