Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... Ennek oka főleg az az íratlanul meghirdetett vezetési elv volt, hogy a paraszt dolgozzék, és ne gondolkozzék. 1968 augusztusa után itt nem kellett visszarendezni semmit, mert minden maradt a régiben. Mindez azt bizonyította, hogy e vidék lakossága könnyen manipulálható, nyilván azért, mert a Csallóköz zöme nagybirtok volt, s az emberek túlnyomó többsége hatalomtisztelő gondolkodású maradt; fél hűbériségből a szocialista feudalizmus csapdájába estek. Csupán a somorjai gimnáziumban csírázott magja a progressziónak, de rövidesen felszámolták azt is. * * * Az 1968-as év elején indult politikai reformok alapvető elvei vitathatatlanul a haladást szolgálták. A legfelső államhatalmi és politikai tisztség szétválasztása, a cenzúra eltörlése, a szlovákság államjogi törekvései, a nemzeti kisebbségek jogi harcai, a párt akcióprogramja, a párt új alapszabályzatának előkészítése, az új alkotmány szerkesztése, a pluralizmus meghirdetése, a munkástanácsok szervezése, a szocializmus addigi húsz évének nyílt kritikája, a politikai üldözöttek és a hatalomból kizártak csoportosulásai mind-mind hozzájárultak a politikai kulturálódáshoz. Viszont mindemellett elsikkadt az a nemzetközi geopolitikai konstelláció, hogy akárcsak Magyarország, Csehszlovákia is tagja annak a hatalmi rendszernek, melyet szocialista tábornak neveznek. Senki sem akarta elhinni, hogy bekövetkezhet a katasztrófa, mondván, hogy a történelem nem ismétlődik - ezzel az 1956-os magyarországi eseményekre utaltak. Sőt voltak olyanok is, akik úgy gondolták, hogy Csehszlovákia azért nem juthat ugyanarra a sorsra, mert Csehszlovákia győztes állam, meg szláv állam, meg okosabban csinálja, mint Magyarország. Nem értettem egyet azokkal a nézetekkel, melyek tagadták a történelmi helyzetek hasonlóságát, valamint elfogadták a történelmi lépcsőfokok átu- gorhatóságát. Az 1956-os magyar október tapasztalataiból indultam ki, mely dátum a közép-európai fejlődés és történelem alakulása szempontjából a legjelentősebb, még akkor is, ha nem alkalmazhatók közvetlenül a tanulságai. Az 1956-os „októberi események” nem egész két hetének politikai mérlege az, hogy vissza akart térni a magyar társadalom arra a demokratikusnak látszó útra, melyet elkezdett 1945-ben, és amelyet 1947-ben a Rákosi-féle kommunista hatalomátvétel lehetetlenné tett. Ha végigkövetjük az 1968-as év első hónapjainak csehszlovákiai fejleményeit, világossá válik, hogy itt is mindenek fölé emelkedett a demokrácia visszaállításának óhaja (kezdetben még Szlovákiában is), melynek előképét szintén az 1948 februárja előtti, de 130
