Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
_ szemben álltunk, melynek középpontjában számunkra a nemzetiségi kérdés állt. Csupán később jutottunk el arra, a magasabb szintű következtetésre, mely szerint az alapvető kérdés a demokrácia és az emberi méltóság, mert ennek mértékétől és tiszteletben tartásától függ minden egyéb. Az a tény, hogy mozgalmat szerveztünk, jellemezte a múlttal és a mával szemben kialakuló kritikai álláspontunkat is. Igyekeztünk kivonni magunkat a hivatalos, az egyetlen szentesített struktúrából, melynek hierarchiájában legalul az ember, az egyén van, illetve a hatalomból kizártak csoportja, majd a különböző társadalmi szervezetek, majd a politikai szervezetek vannak, és legfelül a párt, mely a szovjet mintájú szocializmusban szent és sérthetetlen, sőt tévedhetetlen - akár az egyház -, csak papjai, azaz funkcionáriusai lehetnek esetleg gyarlók. Persze annyira naivak nem voltunk, hogy különállásunk lehetőségét teljesen reálisnak tartsuk, de arra képesek voltunk, hogy a klubon és a klubmozgalmon belül a lehető legkisebbre csökkentsük a hivatalos befolyást. Az nyilvánvaló volt mindnyiunknak, hogy a párttól származik minden bennünket sújtó rendelkezés, és a párt ad teret mind a határozatok megvalósításának, mind szabotálásának, aszerint, hogy miképp kívánja a taktika. Kialakult ebben az időben egy tévhit arról, hogy a pártvezetés jó és jót akar, csak a végrehajtó famulusok gonoszak. Ezt a hitet életveszélyes lett volna vitatni, mert azonnal eljutottunk volna az alapkérdésekhez. Ezért egy racionálisabb képet igyekeztünk teremteni a klubmozgalmon belül: ha a nemzetiségi kérdés rendezésére hozott párthatározatok nem érvényesülnek a gyakorlatban, akkor számunkra nem is léteznek. * * * A jelen hivatalos politikájával való szembenállásunk meghatározta a múltról kialakuló véleményünket is. Ezért nem tartottuk egyértelműen követendő példának azt a múltat, melyet a hivatalosan jóváhagyott „haladó” hagyomány, a Sarló mozgalom jelentett. Kezdetben még elfogadtuk a Sarlót, amíg nem ismertük eléggé, és amíg ki nem alakult klubmozgalmunk saját elgondolása. Később pedig egyre inkább bíráltuk is. A Sarló nem volt tömegmozgalom, csupán megfogalmazta elméletileg a nemzetiségi kisebbség gondjával összefüggő kérdéseket. Ezek ugyan nagyfokú tisztánlátásról tanúskodtak, de két alapvető tévedést is magukba foglaltak. Az egyik az volt, hogy elhanyagolták a tömegmozgalom jelentőségét - a kisebbségi kérdés megoldására tett elméleti javaslatok papíron maradtak -, és ezért eltávolodtak a valóságos politikai és társadalmi igényektől. Tulajdonképpen Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. 116
