Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Ide tartozik, hogy a kormányforma kérdésének „hagyományos” felfogása szerint a köztársasági elnök a prezidenciális rendszerben (mint pl. az USA) maga a végrehajtó hatalom kizárólagos birtokosa, a félprezidenciális- ban (mint pl. Franciaország) pedig a kormánnyal együtt gyakorolja e hatalmat, emiatt mindkét esetben közvetlen részese a törvényhozás-végrehajtás állandó politikai küzdelmének. A parlamentáris kormányformák sajátja viszont, hogy az államfő nem részese a végrehajtó hatalomnak. Ez a „semleges hatalom” képes távol tartani magát a parlament és a kormány napi csatáitól, ezen az alapon képes pl. hatékony alkotmány védelmi funkciót is betölteni. - Ha pedig nincs része a „végrehajtásban”, nem szükséges számára jogalkotó hatáskört adni, amelynek éppen az a lényege, hogy a végrehajtás eredményes megvalósítása érdekében a jog erejével is érvényt tudjon szerezni akaratának. Mivel a már idézett alkotmánybírósági határozat lényegében a köztársasági elnök és a Kormány hatásköri vitájából indult, az Alkotmánybíróság állást foglalt a hatalommegosztással kapcsolatos kérdésben is: A Kormánynak a 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt hatásköre általában felöleli a végrehajtó hatalom teljes tevékenységét. A köztársasági elnök kívül áll a végrehajtó hatalmon, önálló államfői hatásköre van. Az Alkotmányból nem vezethető le olyan konstrukció, hogy a végrehajtó hatalom élén a Kormány és a köztársasági elnök állna, akik egymást kölcsönösen ellenőrizve és ellensúlyozva, konszenzuson alapuló döntéseket hoznak, s csupán a közigazgatás irányítása tartozna egyedül a Kormány hatáskörébe. Éppen ellenkezőleg: a köztársasági elnöknek az Alkotmány 31/A. § (1) bekezdésében kifejezetten deklarált sérthetetlensége, azaz az Országgyűléssel szembeni politikai felelősségviselésének hiánya kizárja az ilyen közös hatalomgyakorlás jogi alapját. Már szóba került, hogy az igazságügyi miniszter az 1989. március 8-i országgyűlési bevezetőjében (az Alkotmány szabályozási elveinek ismertetésekor) valamiféle „közepesen erős” köztársasági elnöki intézmény bevezetését körvonalazta, amelyhez az állampolgárok által történő, közvetlen választását társította. Az „erős, vagy közepesen erős” meghatározás a rendszerváltás idején a köznyelvben általánosan használt terminológia része volt, ám semmiképpen 362
